Fogyasztóvédelem a pénzügyi szektorban

Az Európai Unióban a pénzügyi szolgáltatásokkal szembeni panaszokat egyre inkább a pénzügyi ombudsmanok végzik. Ennek az intézménynek a magyarországi meghonosításáig a PSZÁF-ra hárul a fogyasztóvédelmi panaszok orvoslásának feladata, ám a felügyelet munkáját némiképp megnehezíti, hogy a szabályozás sok helyen hiányos.

Hazánk közelgő uniós csatlakozása jegyében, az EU igényeihez igazodva került sor 1997-ben a fogyasztóvédelem, ezen belül a pénzpiaci fogyasztóvédelem ma is meglévő szabályrendszerének kialakítására. Az ekkor kialakított feladatmegosztás szerint a pénzügyi szervezetekkel kapcsolatos fogyasztóvédelmi feladatokat a tevékenységet felügyelő közigazgatási szervezet, jelenleg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF), valamint a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség megosztva látja el. Utóbbi jogosult ugyanis a bankok ügyfélszolgálati, valamint tájékoztatási, hirdetési tevékenységét ellenőrizni, és jogszabálysértés esetén velük szemben eljárni. Nem jogosult azonban a vizsgálatot is igénylő bejelentéseket elintézni, ezeket a PSZÁF-hoz továbbítja. Ezt a titokvédelem korlátai, másrészt az ügy elintézéséhez szükséges, jellemzően speciális szakértelem igénye alapozza meg.

A PSZÁF szempontjából problematikus, hogy a hitelintézeti törvényben (hptv.) előírt vagy lehetővé tett intézkedési lehetőségek az óvatos, körültekintő és megbízható működés biztosítására hivatottak, de ezek a taxatív, tehát kizárólagos érvénnyel biztosított intézkedési lehetőségek sokszor nem jelentenek alkalmas eszközt egy egyedi fogyasztói panasz megfelelő elrendezésére.

A felügyelethez érkező panaszokat minden esetben konkrét bejelentésként kell kezelnie a felügyeletnek. Ez azt jelenti, hogy az olyan esetekben, amikor nem állapítható meg, hogy a bank a bepanaszolt hibát általános jelleggel követi el, a felügyeletnek nincs módja, hogy a hptv.-ben megfogalmazott intézkedéseket alkalmazza. Egy adott fogyasztóvédelmi jellegű szabály egyedi megsértése ugyanis nem tekinthető olyan körülménynek, amivel kapcsolatban a prudens működés ténye megkérdőjelezhető lenne, és intézkedést alapozna meg.

Némiképp enyhíti a problémát, hogy 2001 januárjától az új törvényi szabályozás már lehetővé teszi a felügyelet számára, hogy a jogszabály megsértése miatt fogyasztóvédelmi bírságot szabjon ki, ám továbbra is hiányzik a hitelintézetekkel szembeni fogyasztóvédelmi eljárások menetrendjének szabályozása. Sokak szerint a PSZÁF által régóta igényelt felügyeleti rendeletalkotással viszonylag könnyen és gyorsan lehetne orvosolni ezt a kérdést.

1998-tól kezdve a fogyasztói vita rendezésének új fóruma jelent meg a hazai fogyasztóvédelemben, ez pedig a területileg illetékes szakmai kamarák mellett működő békéltető testületek intézménye. Ezekhez a regionális szerveződésű testületekhez a valamely szolgáltatást igénybe vevő fogyasztó (a szolgáltatást nem üzletszerű tevékenységhez igénybe vevő magánszemély) fordulhat, tehát a pénzügyi szervezetek magánszemély ügyfele is.

Az igény érvényesítésének ez a gyors és olcsó megoldásnak szánt lehetősége tehát a vállalkozások elől elzárt. Hazánk uniós csatlakozása előtt kiemelkedően fontos lenne, ha sikerülne valódi tartalmat adni a vitatott ügyek bíróságon kívüli intézésének. Az Európai Unióban a fogyasztóvédelmi problémák intézésének jelentős része nem a bíróságok előtt, hanem szakombudsmanok, valamint civil köztestületek bevonásával zajlik. S bár Magyarországon is működnek a békéltető testületek - a legnagyobb forgalma talán a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választott testületnek van -, inkább csak jogilag léteznek, mert az általános gyakorlat nem veszi igénybe ezen fórumokat. A fő gond az, hogy a fogyasztók nem ismerik a fogyasztói vita elrendezésének ezt a lehetőségét, másrészt a testületek által hozott határozatok a panaszolt szolgáltatóra csak akkor kötelezőek - tehát végrehajthatóak -, ha az adott szolgáltató előzőleg nyilatkozott arról, hogy aláveti magát a békéltető testület eljárásának.

Az Európai Unióban a fogyasztói viták intézésében mind jelentősebb szerepet kapnak a pénzügyi ombudsmanok. Ez a fajta érdekérvényesítési lehetőség a regionális, valamint a köztestületi jelleg miatt Magyarországon eltér ettől a mintától. Azért is fontos mielőbb egy jobban működő, a fogyasztói viták gyors, olcsó és szakszerű elintézését lehetővé tevő rendszert kialakítani, mert az uniós tagok között már ezeknek a szervezeteknek az önkéntes csatlakozáson alapuló hálózata is létrejött. Ez biztosítja majd, hogy a bárhol igénybe vett pénzügyi szolgáltatással kapcsolatos fogyasztói vitát a fogyasztó saját lakhelyéről is kezdeményezhesse.

Hasonló cél vezette a PSZÁF legújabb szervezeti átalakítását is, melynek során az eddig külön működő - Szász Károly elnök szóhasználatával élve "levelező tagozatként" viselkedő - Panaszügyintézési Igazgatóság megszűnik, s a panaszokkal a jövőben a területenként illetékes felügyeleti egységnél foglalkoznak majd. Ez a PSZÁF szerint az eddigieknél hatékonyabb fogyasztóvédelmi munkát tesz majd lehetővé.

Munkatársunktól