Bővülnek az OPEC-kvóták?

Növekszik a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) jövőbeli kínálati politikájával kapcsolatos véleményháború, ahogy közeledik a kartell szakminisztereinek szeptember 19-ére tervezett oszakai soros értekezlete. Az Irak elleni amerikai katonai akció közeli lehetőségét erősítő, illetve gyengítő washingtoni nyilatkozatok mellett jelenleg ezek befolyásolják alapvetően a tőzsdei nyersolajárak naponkénti mozgását.

Fogyasztói szempontból sajnálatosan az utóbbi hetekben újra a besszhatású kijelentések domináltak, aminek nyomán a barrelenkénti árak közel egyéves csúcsra lendültek. Londonban 27 dollár fölé duzzadtak, New Yorkban pedig még rövid időre a 30-at is meghaladták az októberi jegyzések. Az OPEC-olajok ominózus jelzőára is immár több mint két hete meghaladja a 26 dollárt, tehát a megcélzott 22-28 dolláros sáv felső felében tartózkodik. Két jelentős OPEC-termelő, Kuvait és Venezuela ennek ellenére sem látta szükségét a kvótaemelésnek a hét elején, mondván, a drágulás nem a globális kínálat tényleges hiánya, hanem csak a háborús pszichózis következménye.

Tegnap azután megtört a jég, és egy közelebbről meg nem nevezett, Perzsa/Arab-öböl menti tagországból származó vélemény szerint lehet, hogy a kartell mégiscsak a termelés negyedik negyedévi bővítéséről határoz a jövő hónapban. A közlés nyugtató hatását még a legkisebb OPEC-termelő, a szintén Öböl-parti Katar gyors ellenvetése sem tudta teljesen eloszlatni.

Az olajjövedelmek további növelése ugyan nagy vonzerő, ám a kvótaemelést valószínűsítheti az a félelem, hogy a túl magas árak nyomán az OPEC további piacokat veszíthet. Egyrészt mert a drágábban termelő harmadik országokbeli bányászat bővítése is gazdaságossá válik, másrészt erősödik az alternatív energiaforrások (például szélenergia) felhasználása.

A szervezet számára azért is fontos az olaj energiaipari súlyának megőrzése, mert a világ bizonyított nyersolajtartalékainak mintegy 76 százalékát uralja. Az OPEC szerint a világkereslet 40 százalékkal nő 2020-ig, és ezen belül az olajai iránti igény meghaladhatja a napi 50 millió barrelt.

A kvótakérdés korántsem mellékes, hiszen a korábban a világkínálat 40 százalékát adó kartell az idén januártól 11 éve nem tapasztalt mélyre - 21,7 millió barrelre - csökkentette az Irak nélküli napi termelési összkvótáját. Ez még akkor is jelentős szűkítés, ha a szervezet rendre jóval több olajat hozott felszínre a megengedettnél. A tíz kvótakötelezett tagország összkapacitásának közel 20 százaléka ugyanis még a múlt hónapban is kényszerpihenőre szorult. Ugyanakkor az északi félteke nagy fogyasztópiacain, jelesül az USA-ban, az Európai Unióban és Japánban hamarosan megkezdődik a készletek tél előtti feltöltése. Az ipari országok energiapiaci figyelő- és tanácsadó szerve, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) ezért már többször felszólította a kartellt kínálati politikájának megváltoztatására.

A világpiac nagyobb részén meghatározó brent keverék áraira csillapítólag hathat az a legújabb bejelentés is, miszerint Norvégia és Nagy-Britannia a jövő évtől kezdve erősíteni kívánja együttműködését az északi-tengeri kőolaj- és földgázkitermelésben, amely a költségmegtakarítás mellett a kínálat bővítését is megcélozza.

A piacokat mindazonáltal tartósabban az nyugtatná meg, ha az OPEC és egyúttal a világ legnagyobb termelője, Szaúd-Arábia is újólag megerősítené a még a nyár elején felreppentett szállításbővítési szándékát. Emellett persze a közel-keleti feszültség enyhülése sem lenne mellékes.