A világ aranybányáinak össztermelése valószínűleg már tavaly elérte a csúcsot, és 2004-től megkezdődhet a tartós csökkenés, hacsak a piaci árak addig nem kapnak új lendületet. Különben nem lesz elég pénz és ösztönző erő az új lelőhelyek feltárására - vélik a Reuters és a Bloomberg által idézett elemzők. A kutatási költségvetések már az elmúlt évtized második felében lényegesen, egyesek szerint akár 40 százalékkal is apadtak, miután a tömbarany ára húszéves mélyponthoz vezető mélyrepülésbe kezdett.

Az idén hosszú idő után újra felélénkült befektetői kereslet ugyan ismét 300 dollár fölé lendítette a troy unciánkénti árakat, ám a drágulás mértéke nem volt elég nagy a beruházási keretek lényeges emeléséhez (1 troy uncia 31,1 gramm). A 24 termelőt tömörítő World Gold Council (Aranyvilágtanács) elnöke szerint 350 dollárnál is magasabbra kellene emelkednie a jelenleg 310 dollár körüli árszintnek ahhoz, hogy a bányabefektetési kedv érdemben erősödjön. Az új bányákból jövő termelés tehát várhatóan csökken, ugyanakkor számolni kell a hosszabb ideje művelés alatt álló lelőhelyek hozamának gyengülésével, mindenekelőtt az USA-ban és Kanadában. A londoni Gold Fields Mineral Services (GFMS) előrejelzése szerint ezért alig több mint egy év múlva már állandósulhat a globális kitermelés negatív trendje. Ám az erre az évre összességében jósolt 3 százalékos (2514 tonnára) csökkenést még jövőre átmeneti növekedés válthatja fel. A világ negyedik legnagyobb aranytermelője, a Gold Fields társaság kínálata például mintegy 10 százalékkal bővülhet. Az idei - az első fél évben 5, a másodikban várhatóan 2 százalékos - visszaesés egyébként az első lenne 1995 óta.

A bányatermelés csökkenése persze nem feltétlenül jelenti a globális kínálat hasonló mérvű gyengülését, hiszen van jelentős másodlagos termelés is hulladék fémből, és folytatódhatnak a központi bankok készleteladásai. A svájci nemzeti bank például hosszabb távon 1300 tonna aranytól kíván megszabadulni.

Amíg az arany első félévi, átlagosan 14 százalékos drágulása kevésnek tűnik a kutatás-fejlesztési tevékenység felgyorsításához, addig a jelek szerint elegendő volt az ékszerészek vásárlásainak visszafogásához. Ez utóbbi 17 százalékkal, 1301 tonnára szűkült januártól június végéig a GFMS becslése szerint. A világgazdasági folyamatok összességében egyébként sem kedveztek az ipari és fogyasztói keresletnek, elsősorban a legnagyobb importálónak számító Indiában.

A magyarországi aranyékszer-forgalom is őszig általában erősen stagnált, azaz inkább csökkent, mintsem növekedett az Orex Kereskedőház Rt. tapasztalatai szerint, jóllehet, részben a forint erős árfolyamának köszönhetően, a tömbarany drágulása még nem érződött a hazai fogyasztói árakban.

A legnagyobb hazai színarany-forgalmazó, a Metal Art Rt. vezérigazgatója, Varga Gusztáv elsősorban nem a világpiaci fejleményekben, hanem a még a szocializmusból örökölt 35 százalékos fogyasztási adóban látja annak okát, hogy a hazai ékszerészek legális kereslete már hosszú ideje megrekedt az évi öt tonna körüli szinten. (Az ipari szükségletünk jelenleg elenyésző.) Miután sem az Európai Unióban, sem pedig a környező országokban nincs ilyen adóteher az aranyból készült ékszereken, ezért azok árszintje alacsonyabb a hazainál, ami kedvez a feketekereskedelemnek. Ez utóbbi mértéke elérheti akár a 30-40 százalékot is.

Az Európai Unióba való belépésünk után természetesen megszűnik ez a probléma, és a forgalom két-három éven belül 7-8 tonnára is felfuthat a kedvező ezüstpiaci tapasztalatok alapján. (Ott a fogyasztási adó 1997. január 1-jei eltörlése már az első évben mintegy másfél tonnás keresletnövekedést eredményezett.)

Ám a hazai szakmai érdek-képviseleti szervek szerint ezt a lépést a magyar kormány már előbb megtehetné, amiből az államnak összességében több haszna származhatna, mint kára. A pénzügyi és a gazdasági tárcához, valamint a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézethez intézett szeptember végi beadványukban többek között hangsúlyozzák, hogy a fenti adónem eltörlésével vagy 0 százalékosra csökkentésével a hivatalosan fémjelzett aranymennyiség legalább harmadával nőhet. Ennek együttes áfa- és illetékvonzata önmagában mintegy 1,1 milliárd forintos többletbevételt hozna a költségvetésnek. (GI)