Háború előtti olajjegyzések

A piac az Irak elleni amerikai támadás közvetlen közelségeként értékelte Bush amerikai elnök közlését, mely szerint hétfő "az igazság pillanata lesz a világ számára". Egy-másfél dollárral ugrottak meg a nyersolajárak, jelezve, hogy a kereskedők a napi kétmillió hordós iraki export hiánya mellett (tegnap le is állt a kivitel) attól is tartanak, hogy a szomszédos Kuvait napi 2,3-2,4 millió barreles kínálatáról is le kell mondaniuk. Az is aggodalomra ad okot, hogy a háború kiterjedése miatt a világ olajkínálatának 40 százalékát adó teljes Öböl-térség kivitele is szünetelhet.

A pillanatnyi árak azonban ez utóbbi félelmet még nem tartalmazzák az elemzők szerint, "csak" 5-6 dolláros háborús felárat tartalmaznak. A New York-i könnyűolaj tegnap 36,63 dollárba került, a londoni brent 31,30-ba. (Februárban már került 39,99 dollárba is a New York-i olaj, ám az 1990-es, Öböl-háború utáni csúcs 41,15 dollár volt. Az elmúlt négy hónapban, vagyis amióta Bush elnök kilátásba helyezte az olajban gazdag arab állam megtámadását, 40 százalékkal drágult az olaj. Ebben persze szerepe volt a venezuelai kivitel leállásának, a hideg télnek és az előzőek miatti amerikai tartalékok megcsappanásának is.)

Mike Rothman, a Merrill Lynch elemzője háború esetére 46 dolláros olajárat jósolt, miután hírek érkeztek arról, hogy az iraki vezetés utasítására robbanószereket helyeztek el az olajmezőkön - áll a CNN jelentésében.

"Dél-Amerikában, esetleg az észak-amerikai lelőhelyeken és az Északi-tengeren lehet majd növelni az olajtermelést, ha hiány támadna a piacon. Kérdés, hogy milyen (politikai, vagy gazdasági) döntést kell majd ez ügyben hozni az arab világban" - válaszolt lapunknak Fazakas Imre, a Jukosz közép- és kelet-európai képviselője. Mint emlékeztetett, Oroszország már nemigen képes növelni kivitelét, ott ma is a logisztika a határ és nem a termelés. Az ország vezetéki szállítási infrastruktúrája korszerűsítésre, bővítésre szorul. Nem ígér időben pótlólagos szállítási lehetőséget a legjobb esetben az év végére elkészülő Adria-Barátság projekt sem. Igaz, hogy számos vezeték- és kikötőépítés terve született meg a közelmúltban, ezek többéves projektek. Az ígéretes murmanszki terminál esetében például még az sem dőlt el, kik finanszírozzák. A kelet felé vezető olajvezetékről szóló döntés meghozatalát érdekellentétek lassítják. A Transznyeft állami vállalat a lényegesen hosszabb, de drágább csendes-óceáni útvonalat pártolja, a Jukosz pedig a Kínáig vezető rövidebbet, ahol már van egy fix, hosszú távú szerződéssel leköthető vevő.