BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Aktív szerepre törő alapkezelők

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság
A pénzügyi befektetők zömét alighanem az alvó Csipkerózsikával lehetne azonosítani, ami esztétikai szempontból aligha nevezhető találónak, ám gyakorlati szemszögből már igen. Valami azonban megváltozott, a befektetők ugyanis az elmúlt időben erőteljes fellépésükkel vonták magukra a piaci szereplők figyelmét.



A GlaxoSmithKline vezérigazgatói fizetésének "megfékezése", az ITV elnökének eltávolítása, a Sainsbury igazgatósága vezérigazgatóra tett javaslatának megvétózása, a Disney elnök-vezérigazgatójának, Michael Eisnernek az elnöki tisztségtől való megszégyenítő megfosztása - egy közös van bennük: a pénzügyi befektetők erőteljes fellépése.

A részvénytársaságok vezetésében bekövetkező újabb fejezetnek lehetünk tanúi? - vetődhet fel a kérdés a részvényesi kör aktív szerepvállalását látván. Az elmúlt évtizedeket több szakasz is jellemezte - fogalmaz a Finan-

cial Times. Kezdetben a megválasztott menedzseri kör váltotta fel az alapítókat, amit a részvényesek higgadtan vettek tudomásul. Egyúttal azt is csendben figyelték, hogy a vezetők felépítik saját kis birodalmukat, és igyekeznek gyorsan meggazdagodni, figyelmen kívül hagyva a hosszú távon gondolkodó részvényesek érdekeit. Majd következett egy újabb fázis: az 1980-as években megjelent egy új generáció, amely a régi konglomerátumok átszervezését tartotta szem előtt. A részvényesi kör pedig vajmi kevés lojalitást mutatott a menedzsment irányába, amint jött egy kedvező ajánlat, túladtak a csomagjukon. Az 1990-es éveket a részvényesi opciók jellemezték: a vezetők és a befektetők látszólag egy oldalon álltak. Megjelent ugyan a színen a részvényesi érték (shareholder value) fogalma, ám a cél változatlanul a birodalom kiépítése volt. Némi változás azért történt, hiszen privát repülőgépek helyett a vezetők a rövid távú árfolyam-alakulásra koncentráltak, ami lehetővé tette a részvényárak feltornázását, miközben a vállalat hosszú távú kilátásai meglehetősen bizonytalanná váltak.

Ennek a periódusnak több tényező együttes hatása vetett véget. A részvénypiacok 2000- 2003 közötti lejtmenete idején a részvényesek egyre kritikusabban figyelték a cégvezetés tevékenységét. Hiszen amikor a részvényárfolyamok évi 20 százalékkal erősödnek, a menedzsment fizetése és a részvényopciók meglehetősen kis tételnek tűntek a befektetők szemében ahhoz, hogy mélyebben foglalkozzanak vele. Ám egy besszidőszakban már jóval nagyobb súllyal esnek latba, főként amikor a vezetők nagyobb és nagyobb szeletet hasítanak ki az egyre fogyó tortából.

Az Enron és a WorldCom esete is azt bizonyítja, hogy a kontroll nélküli vezetők az összeomlás szélére tudják sodorni a céget. A sort még lehetne folytatni. Kérdés persze, hogy a tőzsdecégek százaiban, ezreiben részvénypakettet birtokló intézményi befektetők hogyan tudják folyamatosan figyelemmel kísérni, mi is játszódik le a cégek élén. Lehetőségként felmerülhet, hogy vállalat kormányzásra (angol szakszóval corporate governance) szakosodott osztályt hoznak létre. Ez azonban nemcsak pluszköltséget jelentene, hanem időrabló is lenne. Az eredmény pedig a hozamban csapódna le. Más vélemények szerint azonban ez éppen hogy kedvezően hatna a teljesítményre, ám azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az aktív fellépésből igazán a többi részvényes profitálna, hiszen esetükben nincs költség.

Speciális helyzetben vannak a hedge fundok is, hiszen egyrészt nincs szakember-kapacitásuk arra, hogy az egyes társaságok menedzsmentjének megmozdulásait nyomon kövessék, másrészt erre idejük sem igen van, hiszen befektetési politikájukból fakadóan rövid távon gondolkodnak egy-egy részvényben.

Tény, a befektetők nem tudnak minden egyes "csatában" részt venni, illetve kontrollálni a túlzott hatalomra törő vezérigazgató minden egyes megmozdulását, ám a legfontosabb megmozdulásokban talán szerepet tudnak vállalni. A Sainsburyben például az igazgatóság megtanulta, hogy mielőtt elnököt választanának, talán szerencsés volna a jelölt személyéről a befektetőket is megkérdezni. A Glaxo esete azt mutatja, hogy a társaság szerény teljesítménye mellett aligha lehet lenyomni a részvényesek torkán egy kiugró fizetési konstrukciót. A Disney azonban mérföldkőnek tekinthető: az 1980-as évek végén, 90-es évek elején Eisner - a részvényesek legnagyobb megelégedettségére - jó választásnak bizonyult. Ám amikor megváltoztak a társaság pénzügyi számai, lemorzsolódott a felső vezetés, úgy vált Eisner dominanciája egyre elviselhetetlenebbé a befektetők számára. A többi már ismert.

Google News Világgazdaság
A legfrissebb hírekért kövess minket a Világgazdaság.hu Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.