Hogyan indítható be „az ipari kkv-motor”?

A KSH adatai szerint Magyarországon körülbelül 60 ezer vállalkozás működik az ipar területén. (A regisztrált ipari vállalkozások száma valamivel nagyobb, 2024-ben meghaladta a 80 ezret.) A vállalkozások túlnyomó többsége 10-nél kevesebb főt foglalkoztató mikro-, illetve 10–49 főt alkalmazó kisvállalkozás. Közepes (50–249 főt alkalmazó) vállalat a gyártó cégek között is viszonylag kevés van (az összes vállalkozás kevesebb mint 1 százaléka), 250-et elérő alkalmazotti létszámmal rendelkező nagyvállalat pedig még kevesebb, de ezeknek a cégeknek a súlya – akár az árbevétel, akár a hozzáadott érték vagy a foglalkoztatottak száma tekintetében – ennél sokkal nagyobb. Ez az oka, hogy míg a nagy cégek beruházásairól, terveiről viszonylag átfogó ismeretekkel rendelkezünk, addig a kisebb gyártó cégekre vonatkozóan jóval hézagosabbak az ismereteink. Ezért valamelyest hiánypótlónak is tekinthető a Siemens Zrt. felmérése, amely azt vizsgálta, hogy miként viszonyulnak a kkv-k a technológiai, digitalizációs fejlesztésekhez, mit várnak az ilyen beruházásoktól, és mi hátráltatja leginkább az Ipar 4.0 megoldásainak alkalmazását. 100 ilyen vállalatot kérdeztünk meg, amelyek tevékenységi körüket tekintve az ipar szinte valamennyi ágazatát lefedik, és amelyek mindegyike 100 millió forint feletti árbevétellel rendelkezik.

Kkv felmérés – hogy látják a fejlesztési lehetőségeket

A megkérdezett cégek között alig akadt, amelynek vezetése lebecsülte volna a technológiai fejlettség jelentőségét: 90 százalék felett volt azoknak a válaszadóknak az aránya, akik szerint a versenyképesség fenntartásában a technológiai innováció „fontos”, vagy „nagyon fontos”. De nemcsak a versenyképesség, hanem a konkrét versenyelőny is lényeges, a fejlesztés révén a versenytársakkal szemben is jobb pozícióba lehet kerülni. A verseny nyíltnak mondható: a cégek több mint fele a versenytársaikkal azonos szintűnek ítéli meg saját technológiai fejlettségét.

Miben nyilvánul meg a technológiai versenyelőny? A cégek többsége (mintegy kétharmada) szerint a fő szempont a hatékonyság növelése, de a minőség javítása és a költségek csökkentése is a prioritások közé tartozik.

Azt, hogy Magyarországon (is) hatalmas tér nyílik az ipari fejlesztésre, egyértelműen mutatják a gyártási folyamatok automatizálásának szintjét firtató kérdésre adott válaszok: a cégek mindössze 14 százaléka számolt be „teljesen” vagy „elég jól” automatizált gyártási folyamatokról, 51 százalékuknál viszont vagy egyáltalán nincs, vagy alacsony szintű az automatizáltság. A cégek érzik, hogy itt lenne helye fejlesztésnek, negyedük úgy látja, hogy az automatizálás (a termelésirányítási rendszerek bevezetésével, illetve a logisztikai folyamatok optimalizálásával együtt) hatékonyabbá tenné jelenlegi gyártási folyamataikat.

Az Ipar 4.0 megoldások (az automatizálás mellett a robotok, az IoT, a Big Data vagy az MI) használatát tekintve még borúsabb a kép: a megkérdezettek több mint kétharmada nem használ ilyen eszközöket, mesterséges intelligencián alapuló megoldásokról például csupán 7 cég tett említést, miközben szinte nincs olyan nap, hogy valami új, AI-alapú fejlesztésről ne hallanánk… 

 Ennek oka a válaszadók több mint fele (53 százaléka) szerint az, hogy nincs rá elegendő forrás, de 10-ből 4 vállalatnál a megfelelő munkaerő hiánya is hátráltatja a modernizálást. Sajnos a piaci-pénzügyi környezet sem támogatja eléggé a fejlesztést. A szükséges források előteremtésének nehézségére (a hitelkínálat szűkösségére, a pályázati forrásokhoz való hozzáférés nehézségeire) a megkérdezettek 48 százaléka panaszkodott. (A felmérés áprilisban zajlott, azóta a helyzeten a Demján Sándor Program keretében megnyílt pályázatok, illetve hitelkonstrukciók javíthattak.)

A céges források szűkösségét mutatja az is, hogy a cégek a tervezett (illetve vágyott) fejlesztésektől rendkívül gyors megtérülést várnak: a válaszadók fele 3 éven belül szeretne a „pénzénél lenni”, az 5 évnél hosszabb megtérülési idő csupán 10 százalékuk számára elfogadható.

A kép borúsnak tűnik, de vannak biztató jelek. A felsorolt nehézségek ellenére a cégek döntő többsége (84 százaléka) a következő 3–5 évben tervez technológiai fejlesztést, amely döntően a kapacitások bővítésére, az energiahatékonyság növelésére, illetve a munkaerő tudásszintjének emelésére irányulna.

Ahhoz, hogy a hazai gazdaság végre valóban lendületet vegyen, ezek a fejlesztések elengedhetetlenek. Az ipar területén működő kkv-k technológiai és digitalizációs fejlesztése olyan lehetőség, amelyet megragadva a gazdaság nagyobb arányában emelkedhetne a hozzáadott érték szintje, az export volumene és a képzett munkaerő aránya is. A kisebb iparági szereplők, mint az felmérésünk alapján is nyilvánvaló, nyitottak a változásra, készen állnak arra, hogy 4.0 sebességre kapcsolva valóban a gazdaság motorjává váljanak.