A Mol olajat önthet a BUX-ra

A kormányválság, az ikerdeficit, a döcögő nyugati börzék, illetve a szárnyaló Budapesti Értéktőzsde paradoxonát jól magyarázza a BUX-kosár összetétele: a négy blue-chip részvény az index mozgását 93 százalékban meghatározza, vagyis a BÉT a legkevésbé sem tekinthető a magyar gazdaság leképezésének, sőt, a négy nagyból legalább két papír trendszerű változása kijelöli a BUX irányát. A BUX sorozatos történelmi rekordjai az OTP mellett vitathatatlanul a Molnak köszönhetők, és ha a stabilnak korántsem nevezhető makrokörnyezet ellenére folytatódik az index szárnyalása, ahhoz a Mol fogja a legnagyobb lendületet adni.

A 2003. október végén - öt év halogatás után - megjelent gázárrendelet, illetve már az azt megelőző várakozások kimozdították tetszhalotti állapotából az olajrészvény árfolyamát. A gázüzletág profitabilitásának garantálásával - a földgázdivízió idei első féléves nyeresége 32,3 milliárd forint, szemben a tavalyi 12 milliárdos veszteséggel - megnyílt az út a Mol Rt. stabil növekedési pályára állása előtt. A tervek szerint még az idén eladhatják a már korábban leányvállalatokba kiszervezett tárolás és kereskedelem 75 százalék mínusz egy részvényét, illetve a szállítás 25 százalék plusz egy részvényét. Az eladás esetleges meghiúsulása kevésbé lenne jó a Mol számára, hiszen az eszközértéken mintegy 300 milliárd forintra taksált gázüzletág fél év alatti 11 százalékos eszközarányos nyeresége egyáltalán nem nevezhető rossz megtérülésnek. Mivel a világpiaci gázárak 9 hónapos késéssel mutatkoznak a Molnál, természetesen a megtérülés rátája nem maradhat hosszú távon ilyen attraktív, ám kijelenthetjük, hogy a földgázüzletág komoly értékteremtő divízióvá lépett elő, és értékesítése csak megfelelő alternatív befektetés esetén indokolt.

Ahogy azt a közel 80 milliárd forintos idei első féléves eredmény is bizonyítja, a Mol Rt. készpénztermelő képessége már nagyon jó, a társaság profitabilitása, illetve kis eladósodottsága az alaptőke-emelés lehetőségével együtt megteremtik a további akvizíciók financiális hátterét. A menedzsment ez irányú tervei között immáron nem a finomítói kapacitás további bővítése, hanem nyersanyaglelőhelyek megvásárlása élvez prioritást. Amennyiben a saját kitermelési hányad jelentős növelése megtörténik, akkor a jelenleg meglévő egyetlen lemaradását is ledolgozza a Mol Rt. a nagy nemzetközi olajmultikkal szemben, és élvezni tudja a magas világpiaci olajár kedvező hatásait.

A "szomszéd vár" OMV idejekorán felismerte a magyar olajtársaságban rejlő potenciális lehetőségeket, és ahelyett, hogy esztelen árharcba kezdett volna egyes kelet-európai akvizíciós célpon-

tok megszerzéséért, a jelenlegi árfolyam 50-60 százalékáért bevásárolta magát a Molba, amelyben 9,1 százalékos részesedéssel bír. Az OMV-részvények árfolyamának lendületet a Petrom akvizíciója adott, s míg a Mol az elmúlt egy évben 80 százalékkal drágult, addig az OMV több mint 90 százalékkal ér többet.

Nemcsak a Mol belső növekedési lehetőségei, de a nemzetközi összehasonlítás is arra enged következtetni, hogy van még tere a részvényárfolyam emelkedésének: mind P/E, mind EV/EBITDA alapon azt mondhatjuk, hogy legalább 30 százalékos alulértékeltség mutatkozik a külföldi szektortársakhoz képest. A társaság igazgatósága is hasonlóképpen gondolkodhat, hiszen az OTP Bank Rt. menedzsmentösztönzési rendszeréhez hasonlatos, ám technikájában hazánkban újszerű, átváltoztatható kötvényprogramot vezettek be. Az ösztönzési rendszer keretében az igazgatósági tagok és felső vezetők 5621 forintos árfolyamon juthatnak törzsrészvényekhez. A program első évében 391 380 darab részvényt kap ilyen módon a menedzsment, ami a jelenlegi tőzsdei árfolyam figyelembevételével több mint 1,3 milliárd forintos jutalmat jelent a vezetőségnek. Figyelembe véve a fundamentumokat és a kötvényprogram ötéves időtartamát, a Mol árfolyama hosszú távon emelkedésre van ítélve.