Népszerűek Európában a műkincsalapok
Az országokhatártól nyugatra komoly múltjuk van a műkincsalapoknak. A művészet és a befektetés sajátos összefonódásaként Nyugat-Európában és a tengerentúlon a műkincsalapok igyekeznek exkluzív formában óriási pénzösszegeket lekötni. Ezeken a területeken ugyanis a 21. század befektetési szokásai messze kanyarodtak már az "ősidők" jól bevált eszközeitől: a részvények és kötvények önmagukban már nem elég izgalmasak a befektetőknek. A kulcsszó a diverzifikáció: amennyire lehet, minden befektető arra törekszik, hogy felvállalt kockázatát szétterítse a piacon. Korábban az arany vagy a műkincsek vásárlása szolgálta a kockázat csökkentését, ezek ugyanis jellemzően hosszú távon is tartották értéküket. Sőt, nem egy festmény vagy éppen szobor hosszabb idő alatt busás hasznot is hozott vásárlójának.
De kinek van ma már ideje arra, hogy alaposan megismerjen egy-egy életművet, és kiválassza azokat az alkotásokat, melyek 10 vagy éppen 50 év múlva várhatóan jelenlegi értékük többszörösét érik majd? Kevesek kiváltsága ez, lényegesen többen szeretnének ugyanakkor részesedni ebből az üzleti lehetőségből.
Az igény és a kínálat most, úgy tűnik, egymásra talált: Nyugat-Európa több országában újabban műkincsalapok befektetési jegyeit vásárolhatják a befektetők, azaz saját pénzüket mások műértése alapján kamatoztathatják eme korábban izolált piacon. Így lehetőségük nyílik olyan alkotások értéknövekedéséből is profitálni, melyek megvásárlására megfelelő anyagi háttér hiányában nem is nyílna lehetőség. Sok szakértő viszont fontosnak tartaná művészet és a befektetés különválasztását. Sok ilyen jellegű külföldi alap megjelenése ugyanis ma sem arat osztatlan sikert. Egy széles körben képviselt álláspont szerint ez az intézmény éppen attól fosztja meg az alkotásokat, ami azokban a legértékesebb: a szabadságuktól. A felvásárolt alkotások közül sok ugyanis arra az időre, amíg az alap új vevőre talál, el is tűnhet a nyilvánosság elől.
