Szűk a minőségi kínálat
A magyarországi fegyvergyűjtők köre igen kis létszámú, körülbelül 150 főről lehet szó, de ebből csak 20-30 ember az, akit igazán aktív gyűjtőnek lehet nevezni - összegzi Móró Lajos. Ennek egyik fő oka, hogy a mai fiatalok körében jóval kisebb az érdeklődés a téma iránt, mint pár évtizeddel ezelőtt, emellett eltűntek a kispénzű gyűjtők, akik pár éve még megvettek egy-egy 5-10 ezer forint értékű fegyvert. Ma jóval könynyebb eladni egy párbajpisztolyszettet eredeti dobozban, melynek értéke elérheti a kétmillió forintot is, mint egy 20-30 ezer forintos kardot. Ebben a helyzetben érthető, hogy nem gyakoriak a fegyverárverések; már a megfelelő mennyiségű anyag összegyűjtése is nehéz. A ritka és keresett darabok, például egy keréklakatos pisztoly - az egymillió forint körüli vételárával együtt is - pár óra alatt gazdára talál. De több fajta fegyverből nincs is kínálat. Különösen igaz ez a páncélzatokra, aminek fő oka, hogy a Rákóczi-szabadságharc után a várakat felrobbantották, és a várakkal együtt a fegyvergyűjtemények is megsemmisültek. Gótikus páncélzata még a Magyar Nemzeti Múzeumnak sincs, de a nyugat-európai árveréseken 8-10 millió forintnak megfelelő összegért elkelő teljes páncélzatokat itthon nem is keresik.
Ugyanígy szűknek nevezhető az egyenruhagyűjtők köre, mert nehéz jó minőségű darabokat találni, hiszen a nedvesség és a moly pár év alatt képes teljesen tönkretenni az anyagot. Viszont keresettek a sisakok, mivel abból egy darab is nagyon dekoratív. A szúró-vágó fegyverek között még mindig tart a keleti filmek hatása, így továbbra is népszerűek a szamurájkardok, bár sokan visszarettennek a minimum 200 ezer forintos ártól, hogy a jó minőségű kardok több millió forintos árát ne is említsük. A gazdag orosz gyűjtőknek köszönhetően nálunk is keresettek a cári Oroszország fegyverei. Ebben a kategóriában egy egyszerű kozák kard 150 ezer forintot kóstál, de egy gárdatiszti szablyáért már 1-2 millió forintot is ki kell fizetnie a leendő új tulajdonosnak.
A magyar gyűjtők, ahogy minden gyűjtő, természetesen szakosodnak, de általánosságban leginkább azokat a darabokat, korszakokat keresik, amelyek összefüggésbe hozhatók a magyar történelemmel, így az 1848-49-es szabadságharc és az Osztrák-Magyar Monarchia fegyvereit, az orosz és francia kardokat. Korszaktól függetlenül azonban elmondható, hogy a ritka és jó minőségű tárgyakra van kereslet, és a valamilyen történelmi eseményhez kapcsolható fegyverek különösen megmozgatják a gyűjtők fantáziáját.
