Gond lehet a devizahiteleknél
A deviza alapú hitelezés gyors térnyerése tekinthető talán az elmúlt év legfontosabb fejleményének a hazai hitelezési piacon. Az árfolyamkockázat megjelenése mind pénzügyi stabilitási, mind ügyfélkockázati szempontból új helyzetet teremtett.
A hitelszerkezet ilyen irányba való eltolódásának fő oka, hogy a bankok deviza alapú konstrukciókkal igyekeztek pótolni az állami támogatási rendszer átalakulásával és a kezdeti lakásvásárlási láz alábbhagyásával megcsappant forint alapú lakáshitel-keresletet. Az első látásra igen csalogató devizakonstrukciók rövid időn belül hatalmas mértékű növekedést hoztak, igaz, ehhez az is hozzátartozik, hogy a deviza alapú hitelek aránya ezt megelőzően minimális mértéket, a teljes nemzetgazdasági hitelállomány alig néhány százalékát tette ki. A gyors növekedés tehát piaci törvényszerűségként, automatikus kiegyenlítődési mechanizmusként is értelmezhető.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) adatai szerint nem egészen egy év alatt a deviza alapú lakáshitelek állománya megötszöröződött: a 2003. végi 18,1 milliárd forintról 2004. szeptember végére elérte a 92,2 milliárd forintot.
A fogyasztási hitelek esetében szintén jelentős a deviza alapú konstrukciók aránya. A bankrendszer és a pénzügyi vállalkozások fogyasztási hitelportfóliójának denominációs összetétele alakulását vizsgálva megállapítható, hogy míg 2000 decemberében a 400 milliárd forintos állomány alig tíz százaléka volt deviza alapú, addig a 2004 decemberében mért mintegy 1350 milliárd forintos állománynak már a felét ez a konstrukció alkotja - derül ki a Magyar Nemzeti Bank piacelemző tanulmányából. A deviza alapon kihelyezett fogyasztási hitelek aránya a gépjárműhitelek esetében a legmagasabb, s szintén jelentős a szabad felhasználású jelzáloghitelek és személyi kölcsönök esetében. Áruhitel, folyószámlahitel, kártyahitel esetében viszont a tapasztalatok szerint nem jellemző ez a konstrukció.
A deviza alapú termékeknek a háztartások körében való népszerűsége alapvetően két oknak köszönhető: az euróban és a svájci frankban mutatkozó kamatkínálathoz képest meglévő hazai kamattöbbletnek, illetve a forintárfolyam elmúlt időszakban mutatott viszonylagos stabilitásának. Ez utóbbival összefüggésben pedig harmadik okként említhető a háztartások viszonylagos tájékozatlansága, a tényleges árfolyamkockázatok esetenként nem kellő mértékű figyelembevétele.
Bár a deviza alapú hitelek közelmúltbeli hazai felfutása óta az árfolyamban nem mutatkozott olyan mértékű eltérés, amely a kamatkülönbözeten túlmutatva tényleges veszteségként vehető figyelembe, más európai példák azonban intő jelként szolgálnak.
Lengyelországban a deviza alapú hitelkonstrukciók 2000-ben indultak élénk emelkedésnek a jelentős kamatkülönbözet és a zloty folyamatos erősödése nyomán. A zloty árfolyama azonban 2002 derekán másfél éves - szinte folyamatos - gyengülésbe kezdett, és tavaly áprilisig értéke 40 százalékot esett. E keserű példa nyomán jelentősen változott a háztartások devizakockázat-viselési hajlandósága, s megtorpant, majd visszafordult a deviza alapú hitelek iránti igény. (Ez a fordulat már a deviza alapú konstrukciók teljes hitelállományhoz viszonyított 30 százalékos részaránya mellett következett be, és a korrekcióval együtt is e hitelek részaránya többszöröse a hazai piacon jelenleg tapasztalható szintnek.) Mindez azt is jelenti, hogy a magyar piac árfolyamkitettsége elmarad a lengyel piacétól.
Egyelőre pontos adat nem ismert a tekintetben, hogy milyen hatással járt a deviza alapon eladósodott háztartások életére az árfolyamesés, diszkrecionális jövedelmüket milyen mértékben érintette a nemzeti fizetőeszköz gyengülése, és ez miként hatott a hitel-visszafizetési mutatókra.
A hazai nettó átlagjövedelmeket és az átlagos hitelösszegeket, illetve a havi törlesztőrészleteket vizsgálva azonban feltételezhető, hogy a háztartások árfolyam-érzékenysége számottevő. A törlesztőrészletek jelentős emelkedése két irányban hordoz bizonytalanságot: hitelezői szempontból a törlesztési hajlandóságban bekövetkező változás áll a fókuszban, nemzetgazdasági szempontból pedig e piaci szegmens fogyasztási szokásainak átstrukturálódása a meghatározó. A kérdés tehát az, hogy az adós milyen szintű törlesztőrészlet-emelkedés mellett "dobja be a törülközőt", illetve a megnövekedett teher viselése érdekében milyen egyéb kiadásokról mond le.
A havi törlesztőrészletek öszszegének változása alapvetően két tényezőtől függ: a deviza kamatváltozásától és a fent említett árfolyamhatástól. Értelemszerűen a két tényező ellentétes mozgása mérsékli az összeg változását, míg egyirányú változása felerősíti azt.
Ha tehát a hitel alapját képező deviza árfolyama 3 százalékponttal emelkedik és ezzel egy-idejűleg a forint tíz százalékot gyengül, akkor a törlesztőrészlet húsz százalék feletti mértékben emelkedik.
Lévén e konstrukciók rugalmas kamatozásúak, relatív veszteség is számszerűsíthető a forintkamatok mérséklődésekor. A devizában eladósodó így még változatlan törlesztőrészlet mellett is érezheti, hogy kedvezőbben járt volna, ha forintban adósodik el, és a futamidő során kamatcsökkenés mutatkozik.
Az árfolyamkockázat tudatosításának hiánya, a következményekre adható egyéni válaszreakciók végiggondolásának elmaradása tehát igen komoly veszélyt jelenthet a deviza alapú konstrukciót vállaló hazai háztartások számára. Mindez azért is fontos, mert a jövedelmi viszonyok miatt a háztartások kiemelten árérzékenynek tekinthetők, azaz a diszkrecionális jövedelem viszonylagos szűk volta miatt hamar veszélybe kerülhet a hitel törlesztése. Ez az ügyfélkockázat az árfolyamhoz kötöttség révén számos ügyfélnél egyidejűleg jelentkezhet, ez pedig már képes veszélybe sodorni egyes bankok és pénzügyi vállalkozások pénzügyi stabilitását. Ezért különösen fontos a deviza alapú hiteleket választók lehetséges válaszreakcióinak feltérképezése statisztikai, illetve individuális szempontból is. Jelenleg azonban e tekintetben felmérés nem ismeretes, és az MNB tanulmányának megfogalmazása szerint a legtöbb hitelező nem alkalmaz külön hitelminősítési szempontokat deviza alapú konstrukciók esetében, amely minden bizonnyal a piaci versennyel, illetve a hitelkihelyezési kényszerrel magyarázható.
