Egyre nehezebb eladni a középszerű darabokat
Az őszi szezon műtárgyauk-cióinak értékelésekor az elmúlt két-három év történéseiből érdemes kiindulni. Ekkor kezdődött el az a folyamat, amelynek az aktuális eladási eredmények köszönhetők. Dobóczy Tibor szerint a változás két fő vonalon indult el. Egyrészt szemmel láthatóan nőtt a kereslet az igazán nívós, kifejezetten drága műtárgyak iránt. Ez a tény a vásárlók ízlését és hozzáértését dicséri; amely hatalmas fejlődésen ment át a rendszerváltás óta. A kereskedők számára azonban a csúcsminőségű tárgyak iránti erős kereslet azt jelenti, hogy a középkategóriásak egyre nehezebben eladhatók, mivel hiányzik az a középosztály, amely hagyományosan sokat költött régiségre, még ha nem is a legexkluzívabb darabokat választotta. Másrészt ritka a tematikus vásárlás, egyre inkább csökken a gyűjtők köre – mutat rá a szakember. Ezzel függ össze, hogy ha felbukkan egy ritka darab, akkor az nagyon megmozgatja a piacot, a gyűjtők akár a múzeumokkal is felveszik a versenyt.
Meghatározó tényező a stílus és az elegancia. Egyértelműen látszik, hogy a kelendő tételeket lakberendezési szempontok alapján választják ki a vásárlók. Manapság a nagy, tágas terek kedveltek, és a tulajdonosok nem szeretnék a lakást egy műgyűjtemény kedvéért régiségek tömkelegével telezsúfolni; egy-egy szép darab azonban bárhol elfér, és a lakás dísze lehet. A fentiek hatása minden műtárgy-kategóriánál nyomon követhető. Így a bútorok közül nehezen eladhatók a nagy, robusztus tálalók, szekrények, mivel a mai lakásméretek mellett túl sok helyet vennének el. Ugyanez a helyzet a nehézkes, kényelmetlen garnitúrák, ülőbútorok esetében is, mivel funkcionálisan nem felelnek meg a mai kor elvárásainak. Viszont kelendők az ezüsttárgyak, illetve egyre népszerűbbek a néprajzi tárgyak is. Míg ez utóbbi régebben csak víkendházak falán jelent meg, manapság ismét divatba jött, és nem csak mint konyhai dekoráció.
Dobóczy Tibor szerint egyértelműen a 19–20. század fordulója és az azt követő körülbelül harminc év műtárgytermése a legnépszerűbb. Különösen igaz ez az üvegtárgyakra, ahol a szecesszióhoz köthető Gallé, Tiffany és Daum Nancy vázák különösen kedveltek, bár a biedermeier üvegei iránt is nagy az érdeklődés. Itt is érvényes azonban az a tétel, miszerint a ritka darabok külön értéket képviselnek, amelyek stílustól függetlenül felkeltik a komoly vevők érdeklődését.
