Kiemelkedő alkotások "aranyketrecben"

Az őszi árverések kínálatában számos védett festmény és egyéb műalkotás, például szőnyeg is szerepelt. A különböző műfajú, korú és témájú tételek esetében a védettség ténye nem egyformán befolyásolja a piaci értéket, és az egyes gyűjtők hozzáállása között is jelentős eltérés tapasztalható - véli Lengyel László. A Szépművészeti Múzeum bírálati és nyilvántartási osztályának vezetője szerint sokan valóságos csapásként tekintenek arra, ha egy általuk birtokolt festményt vagy műtárgyat a hatóság védetté nyilvánít. Az ilyen műveket ugyanis regisztrálják, nyilvántartják, legfeljebb kiállítás céljából, ideiglenesen lehet külföldre vinni. A tulajdonosnak be kell jelentenie az őrzés helyét, és biztosítania kell a szakkutatók és az örökségvédelmi szakemberek számára, hogy a törvény által előírt módon hozzáférjenek a védett tárgyhoz, és azok nem adhatók el anélkül, hogy az állam lemondana elővásárlási jogáról.

Mások viszont a mű magas színvonalának biztosítékát látják a védettség tényében, és foggal-körömmel tiltakoznak, ha a szakemberek meg akarják szüntetni ezt a besorolást. Márpedig ez mostanában gyakran előfordul, hiszen a védett alkotások listáját kezelő nagy múzeumok az évek óta folyó revízió során a korábbi több tíz ezer töredékére kívánják csökkenteni a védett műtárgyállományt. A Szépművészeti Múzeum esetében ez nagyjából 2000 magán-, egyházi vagy önkormányzati tulajdonban lévő, külföldi eredetű képzőművészeti alkotást jelent (a múzeumba kerülő alkotások automatikusan kikerülnek a védettség alól, hiszen ezek szakszerű védelme garantált).

Lengyel László szerint például a Nagyházi Galériánál tavasszal 140 millió forintért eladott Tiziano-Madonna iránti érdeklődést nem befolyásolta a védettség ténye, és a kiemelkedő magyar festmények esetében sem értékcsökkentő tényező, hogy nem lehet őket külföldre vinni (sőt gyakran éppen azért kerülnek haza külföldről, mert itt lehet őket a legjobb áron értékesíteni). Egyes régebbi, elsősorban egyházi témájú védett műalkotásoknál viszont előfordul, hogy a külföldi vevők a hazaiaknál jóval magasabb árat is megadnának. Ezen tárgyak védelmét is indokolt azonban fenntartani, hiszen az országban nagyon kevés van belőlük; történeti okoknál fogva adott esetben egy spanyol festmény, egy itáliai szobor vagy akár egy örmény szőnyeg is az ország kultúrkincsének szerves részét képezheti - hangsúlyozza a szakember.

A kulturális örökség védelmekor tehát nagyon sokféle érdeket kell összeegyeztetni, erre a rendszerváltás óta több ízben módosított műtárgyvédelmi jogszabályok több-kevesebb sikerrel tesznek kísérletet. Lengyel László kifogásolja például, hogy a védett tárgyak tulajdonosai számára az állam semmilyen kedvezményt nem biztosít, holott például a restaurálási költségekhez való hozzájárulás jócskán növelné a gyűjtők együttműködési hajlandóságát.