Befektetési alapok piaca: kiemelkedő növekedés

A lakossági befektetőknek látható vonzerőt jelentett az év első tíz hónapjában, hogy amíg a már egy éve folyamatosan csökkenő kamatok mellett a betéti lekötésekkel egyre alacsonyabb hozamokat lehetett rögzíteni, addig az állampapírokat vásárló kötvényalapok a kamatok csökkenésének látható nyertesei voltak, s kiváló hozamokat mutattak fel. Az október–november azonban átmeneti megtorpanást mutat a hazai piacon. Az állampapírpiacon elindult hozamemelkedés ugyanis fokozatosan morzsolta le az alapok visszamenőleges hozamait, ezt a lakossági befektetők mindig kiemelt figyelemmel kísérik.

A garantált alapok sikere mindeközben azt sugallja, hogy a lakosság hosszú távra is hajlandó befektetni a pénzét. A tőkegarancia, a sok esetben garantált minimális hozam, illetve az e fölött elérhető jelentős többlethozam lehetősége ugyanis fix kapaszkodókat jelentenek – emeli ki Szalai Sándor, aki újabb felfutást vár a garantált alapok terén az elkövetkező hónapokban. A jelenleg 80 milliárd forintot kitevő garantáltalap-vagyon hamarosan átlépheti a 100 milliárdot is, s középtávon az idei év egyik sztárjának, az ingatlanalapoknak is komoly konkurenciát jelenthet.

Az év legkedveltebb befektetésialap-típusai a kötvény- és pénzpiaci alapok, valamint az ingatlanalapok voltak, s ez továbbra is azt jelzi, hogy a szabad pénzek leginkább az alacsonyabb kockázatú befektetések felé áramlanak. A három alaptípus mindegyikébe megközelítőleg 200 milliárd forint friss tőke áramlott, amelynek túlnyomó része klasszikusan lakossági megtakarítás volt. A változatlanul alacsony kockázatvállalási kedven túl a folyamatot magyarázza az is, hogy a kamatok folyamatos és nagymértékű csökkenése miatt az állampapírokba fektető alapok jelentős többletnyereséget értek el a kötvénybefektetéseiken, és ez láthatóan tükröződött a múltbeli hozamok nagyságában is. Emiatt a jelenség nem meglepő. Továbbra is elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a befektetők jelentős része úgy hozza meg döntéseit, hogy pénzének befektetésekor összehasonlítja a bankbetétek pillanatnyi kamatát és az említett befektetési alapok aktuális múltbeli teljesítményét. Ilyen módon kerül egymás mellé egy fixnek tekinthető aktuális jövőbeli kamatígéret és a múlt, amelyet a jövő egyáltalán nem biztos, hogy megismétel. A befektető így akkor helyezi el pénzét egy kötvényalapban, amikor az már huzamosabb ideje jól teljesített, azaz az alapban lévő kötvények már drágának számítanak. A tőkepiac ebből a szempontból ismétli önmagát, a nagyobb árfolyam-emelkedéseket korrekciók, árfolyamcsökkenések követik, amikor az említett módon döntést hozó befektetők a „drágán vettem” helyzetbe kerülnek. Ez csalódottságot eredményez, és sok esetben azonnali döntést a pénz kivonására, ez viszont az éppen zajló árfolyamcsökkenések közepette olcsó eladást jelent. Mindezek miatt általánosságban csak anynyi mondható, hogy minden befektetési alapba csak arra a minimális időtávra érdemes fektetni, amennyit az alap kezelője ajánl, és korábban nem célszerű az árfolyam időközi alakulásával foglalkozni.

A másik meghatározó történés az ingatlanalapok további dinamikus növekedése volt, ebbe az alaptípusba is közel 200 milliárd forintot helyeztek el a befektetők az első 10 hónapban, míg októberben a pénzpiaci alapok vagyona már stagnált, a kötvényalapoké csökkent, az ingatlanszegmensé tovább emelkedett. Az ingatlanokba fektető alapok tehát változatlanul kedveltek, nem árt ugyanakkor figyelemmel kísérni azt, hogy ezen alapoknál éppen a gyors pénzbeáramlás, a vagyon hirtelen növekedése okozhat az alap kezelője számára nehézséget a befektetések megvalósításában. Míg ugyanis egy kötvényalapnál hirtelen és nagymértékű pénzbeáramlás esetén sem okoz gondot a bejövő pénzeket állampapírokba invesztálni, addig a ingatlanokkal nem lehet gyorsan és rugalmasan feltölteni az alapok portfólióját. Ennek már ma is az az eredménye, hogy a piac meghatározó ingatlanalapjai befektetéseinek felét – vagy még nagyobb részét – nem ingatlanok, hanem állampapírok és betéti lekötések teszik ki (a piac négy legnagyobb ingatlanalapjában október végén egy esetben haladta meg az ingatlanarány az 50 százalékot, míg a másik háromnál 40 százalék alatti volt). A tisztánlátás céljából tudniuk kell a befektetőknek: a magas állampapírhányad miatt az állampapírpiac gyengélkedése az ingatlanalapokra is nagyobb hatással van a szokásosnál, így ilyen helyzetekben valójában egy ingatlant is tartalmazó – természetesen még mindig mérsékelt kockázatúnak nevezhető – vegyes alapot kap a befektetett pénzéért.

Októberben gyakorlatilag nem változott a pénzpiaci alapokban lévő vagyon, így a korábbi erős növekedés augusztustól lassult, majd teljesen megállt. A pénzpiaci alapok növekedését a nyár folyamán az egyre magasabbra tornyosuló kötvényalapok vonzereje csökkenthette, a befektetők a múltbeli hozamok alapján azt látták, hogy az elmúlt egy-másfél évben kötvényalap-befektetéssel sokszor két-háromszor akkora hozamot lehetett elérni, mint a pénzpiaci alapot választva. Mi azt tapasztaltuk, hogy hiába szabadultak fel gyakran csak nagyon rövid időre pénzek, a kiemelkedően teljesítő kötvényalapoknak sokan nem tudtak ellenállni – emelte ki Szalai Sándor. Amikor az állampapír-árfolyamok szeptemberben gyengülni kezdtek, és nagy mennyiségű pénz áramlott ki a kötvényalapokból, a pénzpiaci alapok piaci szinten akkor sem nőttek jelentősen. A jelenség mögött az akciós betéteiket harsányan hirdető bankok állhattak. Az időközben 6 százalékra csökkent jegybanki alapkamatot is gyakran meghaladó betéti ígéretek sokkal nagyobb vonzerőt jelenthettek a kötvényalapokból kiáramló pénzeknek, mint az ezeknél 1-2 százalékkal alacsonyabb múltbeli hozamot mutató pénzpiaci alapok.

A 2005. januárban indított OTP Pénzpiaci Alap a piaccal ellentétes tendenciát mutatott. Az OTP értékpapíralapok legkisebb kockázatú, majdnem teljes egészében bankbetétekbe fektető tagja az év folyamán – egészen szeptemberig – alig növekedett, majd a kedvezőtlenebbé váló állampapír-piaci környezetben hirtelen növekedésnek indult. Az OTP Pénzpiaci Alapba két hónap alatt 25 milliárd forint új tőke érkezett, jelezvén, hogy az alap jó alternatívát jelent egyik oldalról az időközben az OTP Optimából kiáramló pénzeknek, másik oldalról az egészen rövid távú – akár forintbetéti – lekötéseknek is. Az OTP Pénzpiaci Alappal elérhető hozam a piac más alapjaihoz hasonlóan kevéssel a bankbetétekkel rögzíthető hozam alatt van, ezt azonban ellensúlyozza az alaptípus meghatározó előnye: a pénzpiaci alapban elhelyezett pénzekhez bármikor azonnal hozzá lehet jutni úgy, hogy a befektető megkapja az elhelyezett pénzének időszaki növekményét is, azaz nem kell számolni a befektetése „feltörésének” árával. Ismerve, hogy a háztartások jövedelmeik jelentős részét gyorsan felhasználják, a szabaddá váló pénzek nagyobb része jellemzően rövid időre áll rendelkezésre, nem nehéz megjósolni, hogy a pénzpiaci alapok népszerűsége tartós marad, sőt azt gondolom, hogy a következő években jelentősen növekedni is fog – mutatott rá Szalai Sándor. Ennek az egyébként rendkívül egyszerű, könnyen és rugalmasan kezelhető pénzügyi megoldásnak az ismertsége ugyanis még mindig nem túl széles körű.

Miután a hazai befektetésialap-piac 80 százalékát a pénzpiaci és kötvényalapok teszik ki, így a szegmens jövő évét elsősorban a piaci kamatok és ennek eredményeként az állampapír-piaci hozamok alakulása határozza meg leginkább. A rövid lejáratú állampapírok hozamát ezen belül alapvetően a jegybanki kamatdöntések alakítják, így elmondható, hogy a rövid kötvényekbe fektető alapok jövő évi sikere attól függ, kényszerül-e kamatemelésre a jegybank. A hosszú lejáratú, jellemzően államkötvényekbe fektető alapok jövő éve már egy sokkal összetettebb kérdés, s ez már nem csak elsősorban a hazai kamatkörnyezet eredője. Az ma már látszik, hogy míg nyár végén a jövő évről csökkenő kamatokat jelzett előre a piaci környezet, mostanra nagyobb valószínűséggel egy stagnáló, esetleg kicsit emelkedő kamatokkal kell számolni. Miközben az áfacsökkentéssel is támogatott inflációs kilátások továbbra is kedvezőek, s a gazdasági növekedés egyelőre ütemét és szerkezetét tekintve is egészséges képet mutat, az államháztartási hiánnyal kapcsolatos aggodalmak növekednek. Mindezt az is rontja, hogy az USA és az EU piacait 2006-ban inkább a kamatok emelkedése jellemzi majd. Ez a külföldi befektetők kockázatvállalási hajlandóságának csökkenéséhez, így a magyar állampapíroktól való elforduláshoz vezethet. Összességében ezek alapján 2006-ban ismét népszerűbbek lehetnek a pénzpiaci alapok, de nem szabad elfelejteni, hogy egy nagyobb kamatemelkedés esetén a magyar államkötények újra olcsóvá válhatnak, azaz megint előállhat az „olcsón venni” helyzet, amikor kiemelten érdemes kötvényalapokba fektetni. Egy ilyen piaci környezet emellett ismét rávilágíthat a garantált alapok előnyeire, arra a tényre, hogy alacsony piaci kamatok mellett elérhetők olyan konstrukciók is, amelyeknél tőke- vagy minimális hozamvédettséggel nyílik lehetőség jelentős többlethozam elérésére. A garantált alapok még kiugró növekedés előtt állnak.

Kérdés marad továbbra is, vannak-e hosszabb távra félretehető pénzek a lakossági megtakarítók kezében, és ha igen, azokat milyen megtakarítási formákban helyezik el. A helyzetet nehezíti, hogy a kiindulópont – a rendelkezésre álló jövedelmek nagysága – még korántsem olyan szintű, mint a fejlettebb tőkepiacú és magasabb életszínvonalú országokban. A tőkepiac fejlettségén, múltján túl változatlanul meghatározó kérdés a magánbefektetők eladósodása, a változatlanul intenzív hitelfelvétel, amelyet ma jellemzően a deviza alapú fogyasztási és jelzáloghitelek hajtanak. Mindezek ellenére állításunk ma is az, hogy vannak legalább néhány évre rendelkezésre álló megtakarítások – fogalmazott Szalai Sándor. Nagyon sok befektető van, aki hosszú éveken keresztül görgeti meglévő megtakarításait rövid lejáratú befektetésekben, bankbetétekben, rövid állampapírokban. Első lépésként sokszor elég csak azt felismerni, hogy már egészen kicsi havi összeggel jelentősebb megtakarítások képezhetők hosszú távon. A „sok kicsi sokra megy” igazság itt mindennél jobban érvényesül. Valószínűleg kevesen gondolnák elsőre, hogy ha havi 10 ezer forintot helyezünk el az önkéntes pénztári számlánkon negyven éven keresztül, és ha a nyugdíjpénztári hozam minden évben átlagosan nem több 7 százaléknál, akkor a negyven év lejártával 24 millió forinttal gazdálkodhatunk. Amikor egyre gyakrabban merül fel a kérdés, miből teremtsünk anyagi fedezetet időskorunkra, nagyon időszerű lehet ezt a példát is átgondolni.