A rezsicsökkentés túl olcsó – a Tisza szerint ez a baj
Kevés olyan ügy van Magyarországon, amely annyira közvetlenül érinti a mindennapi életet, mint a rezsi. Fűtés, villany, gáz – ezek nem elméleti kérdések, hanem havi számlák, amelyek hideg téli napokon különösen élesen mutatják meg, mit jelent egy politikai döntés a valóságban. A Tisza Párt vezető politikusainak és tanácsadóinak megszólalásaiból azonban egy következetes kép rajzolódik ki: szerintük a rezsicsökkentés nem védelem, hanem probléma, amit előbb-utóbb meg kell szüntetni.
Nyílt támadás a rezsicsökkentés ellen
A Tisza Párt elnöke, Magyar Péter nem kerülte a kemény szavakat. Egy országjáró fórumon a rezsicsökkentést egyszerűen „humbugnak” nevezte, jelezve, hogy a jelenlegi rendszer szerinte nem valós megoldás, hanem politikai trükk. A párt környezetében azonban nem ez volt az egyetlen ilyen kijelentés.
A tiszás megszólalások közös üzenetei:
- Magyar Péter szerint a rezsicsökkentés nem több, mint látszatintézkedés.
- Kéri László kampánytanácsadó egyenesen a „világ blöffjének” nevezte.
- Surányi György volt jegybankelnök szerint eljön az idő, amikor „meg lehet kérdőjelezni” a rezsicsökkentést.
- Gerzsenyi Gabriella EP-képviselő szerint a rendszerrel az ország „maga alatt vágja a fát”, ezért véget kellene vetni neki.
A mondatok külön-külön is erősek, együtt azonban egyértelművé teszik:
a Tisza köreiben nem javítani, hanem felszámolni akarják a jelenlegi rezsipolitikát.
„Jobb dolog, ha többet fizetsz”
Talán a legnyersebben Bódis Kriszta, a Tisza tanácsadója fogalmazott, amikor arról beszélt: ha valamiért többet fizetsz, az sokkal jobb dolog. Érvelése szerint az energia nem végtelen erőforrás, ezért a piaci, „valós” ár megfizetése helyesebb, mint az államilag szabályozott, alacsony rezsi.
Ez az érvelés azt jelenti:
- Az alacsony rezsi nem érték, hanem torzítás.
- A magasabb ár nevelő hatású, mert takarékosságra kényszerít.
- A lakossági teher nem probléma, hanem eszköz.
Ez a gondolkodásmód pedig élesen szembemegy azzal a felfogással, amely szerint az államnak válságos időkben védenie kell a családokat az energiaár-robbanástól.
Adóemelés, megszorítás, drágább rezsi – egy irányba mutatnak
A rezsicsökkentés elutasítása nem elszigetelt álláspont. A Tisza környezetében több megszólalás is arra utal, hogy a gazdasági egyensúlyt adóemeléssel és megszorításokkal képzelik el. Király Júlia – akinek lakásán korábban a Tisza megszorító csomagjáról is egyeztettek – nyíltan beszélt arról, hogy a rezsicsökkentés nem jó, és az adókat emelni kell.
A kirajzolódó irány:
- Piaci alapú energiaárak.
- A rezsicsökkentés megszüntetése vagy kiüresítése.
- Magasabb lakossági terhek.
- Adóemelésekkel és megszorításokkal kísért gazdaságpolitika.
Különösen veszélyes lehetnek ilyen programok egy olyan országban, ahol a téli fűtési költségek sok családnál már most is a megélhetés határát súrolják.
„Túl olcsó az energia” – brüsszeli logika, magyar számlák
Gerzsenyi Gabriella szerint az a baj a rezsicsökkentéssel, hogy túl olcsó az energia az embereknek, ezért nem ösztönöz takarékosságra. Az EP-képviselő – aki korábban az Európai Bizottságnál dolgozott – elmondása szerint Brüsszelben hivatalos jelentésekben is rögzítették: ez a rendszer ebben a formában nem támogatható.
A logika ismerős Nyugat-Európából: a drágább energia kevesebb fogyasztást eredményez, amit „helyes viselkedésként” értelmeznek, miközben a társadalmi ár másodlagos szemponttá válik – csakhogy Magyarországon ez a „nevelő célzatú” politika nem statisztikákban, hanem fűtetlen szobákban és megugró számlákban jelenne meg.
A valóság a tél közepén
A rezsicsökkentésről lehet nyáron, konferenciatermekben és stúdiókban vitatkozni. A tél azonban nem vitázik. Amikor hetekig tart a hideg, és a fűtés nem választás kérdése, hanem alapfeltétel, akkor derül ki, mit jelent egy energiapolitikai döntés a valóságban. A Tisza Párt vezetőinek és tanácsadóinak mondataiból egyértelműen kiolvasható: szerintük az olcsó rezsi baj, a drágább energia erény. A kérdés már csak az, hogy egy ilyen szemlélet mellett ki védi meg a magyar családokat, amikor a hideg nem politikai álláspont, hanem napi tapasztalat.
