Mercosur-megállapodás: tömegesen mehetnek tönkre az uniós gazdák, megszűnhet az élelmiszer-biztonság
Az Európai Unió (EU) a Mercosur második legnagyobb árukereskedelmi partnere, 2024-ben a teljes külkereskedelméből közel 17 százalékkal részesedett, a Mercosur pedig az unió tizedik legnagyobb árukereskedelmi partnere volt ugyanebben az időszakban. 1991-ben négy dél-amerikai ország – Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay – hozta létre az úgynevezett Déli Közös Piacot, vagyis a Mercosurt. Ennek az országcsoportnak jelentős a gazdasági súlya: együttesen a világ hatodik legnagyobb gazdaságát alkotják, összlakosságuk eléri a 270 millió főt. Nem véletlen, hogy az unió már jó ideje sürgette a megállapodást ezzel a gazdasági tömörüléssel, hiszen egy ekkora piac megnyitása számos előnyt is magában hordozhat az európai társaságok számára. Az EU és a Mercosur már 25 éve tárgyal az egyezményről, ám az agrárszektor számára nem sikerült megnyugtató eredményeket elérni. Az uniós agrártermelők attól tartanak, hogy tisztességtelen versenyhelyzetet idéznek elő a Mercosur-országok termelői, akiknek nem kell olyan szigorú szabályoknak megfelelniük, mint nekik. Nem véletlen, hogy több ezer uniós gazda vonult be Brüsszelbe a traktorjaikkal, autópályákat foglaltak el, és még számos módon tiltakoztak a Mercosur-megállapodás ellen Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Spanyolországban, Görögországban, Lengyelországban és Írországban is – húzza alá összefoglalójában az Origo.
Mercosur-megállapodás: a viták középpontjában a mezőgazdaság
Az eddigi legtöbb vitát a mezőgazdasági termékek importja generálta, a megállapodás értelmében ugyanis az európai uniós piacra lényegesen magasabb mennyiségben érkeznének áruk az érintett dél-amerikai országokból, mint korábban, mindez pedig versenyhátrányba hozná az uniós mezőgazdaságot.
Az importnövekedésben leginkább érintett termékek között van
- a marhahús,
- a baromfihús,
- a cukor,
- az etanol
- és a rizs.
Ezekre a termékekre a megállapodás vámkontingenseket nyitna meg. Mivel azonban a Mercosur-országokban a felsorolt termékek előállítása alacsonyabb költségekkel jár, mint az EU-ban, ezért árnyomás nehezedne az uniós termelőkre, így például a francia, ír, lengyel szarvasmarha tenyésztőkre és a dél-európai cukorrépa termelőkre.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány nemzetközi kapcsolatok elemzője szerint további kérdés, hogy míg az EU-ban szigorú állat- és növényvédelmi előírások mentén kell a gazdáknak termelniük, addig a Mercosur-országokban jóval lazább rendszer van érvényben. A dél-amerikai államokban olyan növényvédő szereket alkalmaznak még ma is, amelyeket az EU-ban már hosszú ideje betiltottak.
A szerződésről a két blokk között már negyedszázada folytak a tárgyalások, amelyek egy hosszabb szünet után 2016-ban vettek új lendületet, majd 2020-ban lényegében befejeződtek a társulási megállapodás tárgyalásai. 2025 szeptemberében az Európai Bizottság hivatalosan is benyújtotta a megállapodás aláírására és megkötésére vonatkozó javaslatot, amely azonban heves vitákat generált. Bár Magyarország mellett Franciaország, Lengyelország, Románia és Ausztria is ellenezte a szerződést, idén január 9-én az EU-tagállamok szükséges többsége végül megszavazta a Mercosur-megállapodást. Fontos, hogy ez még nem jelent végső ratifikációt: az Európai Parlamentnek is rá kell bólintania, amire várhatóan idén tavasszal kerülhet sor – addig azonban még sok vita várható.
Ugyan a megállapodás tartalmaz bizonyos védintézkedéseket (importkvótákat, védzáradékokat) arra az esetre, ha az import súlyos piaci zavarokat idézne elő az unióban, de ezek alkalmazása jellemzően lassú és túlbürokratizált.
Miért kerülnének veszélybe a magyar gazdák?
A megállapodás a magyar gazdákra is rendkívül negatív hatást gyakorolna a jelenlegi formájában.
A legnagyobb vesztese az egyezménynek az állattenyésztés lenne, különösen a marha- és baromfiágazat.
Az olcsó marhahús miatt csökkenne a magyar felvásárlási ár, romlana a jövedelmezőség, mindez pedig azokon a területeken okozná a legnagyobb gondot, ahol különösen nagy jelentősége van az ágazat fennmaradásának (például az Alföldön).
A növénytermesztésben a közvetett negatív hatások érvényesülnének: a beáramló olcsó dél-amerikai takarmány és gabona lenyomná az árakat, ami kedvezőtlenül hatna a magyar termelőkre. Az ukrán gabona okozta sokk után tehát egy újabb, még nehezebb helyzetet teremtene a közép-kelet-európai, így a magyar piacon is.
Kicsi az esély arra is, hogy a megnyíló új piacok révén a magyar mezőgazdaság nagyobb profitra tegyen szert. A földrajzi távolság mellett fontos szempont ezzel kapcsolatban az erős helyi verseny a dél-amerikai társaságok között, valamint a magyar márkák ismeretlensége.
A teljes cikket itt olvashatja el.
