A carry trade ügylet eredményességéről, és a nyitott devizapozíció fedezéséről

A fedezetlen kamatparitású ügyleteket (UIP: uncovered interest parity) vizsgálva megállapítható, hogy a forint és az euró közötti kamatkülönbözetnél kisebb forintárfolyam-gyengülést váró spekulánsok nyereségre tesznek szert, ha hitelt vesznek fel euróban, és azt forintban fektetik be. A fedezeti ügyletkötők nettó importőrök, az exportőrök pedig megfontolhatják, hogy nyitva hagyják-e a devizapozícióikat, amelyek ex post vizsgálatához járul hozzá az elmélet.  

A bankközi piaci kamatokat figyelembe véve, ha egy bank a bankközi piaci kamatok különbözeténél kisebb forintárfolyam-gyengülést várt az év folyamán, jelentős nyereséget könyvelhetett el, ha euróban vett fel hitelt és forintban helyezte ki a bankközi piacon. Ha az elért nyereséget a havi átlagos bankközi egy hónapos kamatokból és a havi átlagos forint-euró árfolyamokból merítjük, akkor megállapítható, hogy 2012 és 2023 után 2025 kifejezetten eredményes év volt a carry trade ügyleteket alkalmazóknál. Mindhárom évben az említett módon 10 százaléknál nagyobb hozam volt elérhető a bankközi piacon.

Elméletileg a lakosságnak is van lehetősége carry trade ügylet megvalósítására, hiszen, ha például a meglévő értékpapír-portfólióját felhasználva euróban adósodik el (lombard hitel), akkor lehetősége van a kapott eurót forintra váltva forintállampapírt venni. Jellemző ugyanakkor, hogy a bankok jellemzően magas kamatfelárat számítanak fel az euróban felvett lombard hitelek után, tompítva a lakosság devizában történő eladósodását.

A kérdés persze az lehet, hogy ha várnak, kvázi nyitva hagyják a devizapozíciójukat, és a jövőben az aktuális spot árfolyamon teszik meg a beszerzést, akkor ez előnyösebb-e a számukra, mint ha a jelenben egy határidős árfolyamon fedeznék azt. Ezt a határidős (forward) árfolyamot a jelenben ismert feltételek mellett érhetik el, hiszen arbitrázsmentes környezetben a kamatok-hozamok különbözetének mértékében tér el a határidős árfolyam az aktuális, azonnali (spot) árfolyamtól.

Ha ezt az aspektust vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy 2025-ben azok a vállalatok jártak jobban a nettó importőr vállalatok közül, akik nem fedezték árfolyamkockázatukat. A jelenben kalkulálható, arbitrázsmentes határidős árfolyam ugyanis átlagosan kedvezőbb volt e vállalatok részére, mint a jövőbeni spot árfolyam. Praktikusan a hazai árfolyam kevésbé gyengült, sőt tavaly nagyobb mértékben erősödött is, mint az euró és a forint kamatkülönbözete. 

Jó néhány vállalat tehát azt tapasztalta, hogy a proaktív/aktív devizaárfolyamkockázat-kezelést is mérlegelve, előnyösebb átlagban, ha nem fedezi a nyitott devizapozícióját. Ekkor ugyanis előnyösebb árfolyamon és eredménnyel zárhatták volna le a jövőbeni devizatranzakciójukat, importügyletüket. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a nettó exportőr pozícióban lévő vállalatokról sem, ahol elsősorban nagyobb vállalatokról van szó, aktív/proaktív kockázatmenedzsmentet alkalmazva. Itt viszont előnyös volt a nyitott devizapozíció fedezése a kedvezőbb határidős árfolyamon.

Az elméleti fejtegetésen túl azt érdemes megállapítani, hogy a fedezetlen kamatparitás utólagos tesztelése révén levonhatjuk a következtetést: a nettó importőr vállalatok saját bőrükön megtapasztalhatták, hogy az utóbbi időben érdemesebb volt fedezetlenül hagyni a nyitott devizapozíciójukat. Erősödő árfolyamkörnyezetben a nyitott rövid devizapozíció kedvez a fedezetlenül hagyásnak. Kutatási kérdés lehet tehát, hogy a vállalatok között mennyire terjedt el az a kockázatfedezési szemlélet, hogy a jövőbeni devizaszükségletet nem érdemes határidős árfolyamon a jelenben beszerezni, hanem érdemes kivárni a leszállításkor az aktuális azonnali árfolyamon történő átváltást. Továbbá hogy a nettó exportőrökben milyen mértékben erősödött a proaktív kockázatmenedzselés.