Éremboltok és webportálok

A numizmatikára szakosodott www.adamolicit.hu portál egyik vezetője-tulajdonosa, ifj. Adamovszky István már gyerekkorában vonzódott a gyűjtéshez, ezen belül is az érmék és a bélyegek érdekelték. A komolyabb gyűjtemény felépítésébe 5-6 éve vágtak bele, a cél pedig az volt, hogy az összes magyar pénz meglegyen a családnak négy példányban, amelyet örökségnek szántak a gyerekeknek. A gyűjtésből automatikusan jött a kereskedelem, mivel a gyűjtemény fejlődésével egyre több „fölös” darab halmozódott fel, amelyeket igyekeztek elcserélni, illetve eladni - fejtette ki lapunknak. Ezzel párhuzamosan próbáltak szerencsét az interneten is, ahol szomorúan tapasztalták, hogy hiába nagy a licitálási kedv, a fizetésről sokan elfeledkeznek. Ekkor fogalmazódott meg bennük a saját weboldal létrehozása, amely most már több mint egy éve várja a vásárlókat. A saját oldal ugyan biztosabbá tette a kifizetéseket (rendszeresen ellenőrzik a felhasználók adatainak valódiságát), ám még ott tartanak, hogy több a kiadásuk, mint a bevételük. A szükséges anyagi hátteret egyéb vállalkozásaikból fedezik; a portál fenntartása így inkább hobbinak, mint üzleti vállalkozásnak számít. Az oldalon széles kínálat fogadja a látogatót, s más internetes aukciósoldalakhoz hasonlóan licitálás keretében vásárolhatunk, de megrendelésre is dolgoznak. Minden hónap utolsó keddjén háromnapos gyorsárverést tartanak, amikor nemcsak a maguk áruját árverezik, hanem másoktól is felvesznek tételeket. Emellett numizmatikai kiadványt is megjelentettek: tavaly a forintkorszak bankjegyeit gyűjtötték kötetbe, az idén pedig a pengők és koronák bemutatását tervezik.

A Pannonia Terra Numizmatika hagyományos bolti kereskedelmet folytat. A tulajdonos, Lengyel András azóta érdeklődik az érmék iránti, hogy fiatalkorában egy római érmét talált a házuk kertjében. A talált érmét vásárlások követték, végül pedig kereskedés. Első boltját kilenc éve nyitotta meg, majd pár évvel később újabb üzlettel bővítette a céget, emellett évente kétszer tartanak nagyárverést (egyet ősszel, egyet tavasszal), nyár végén pedig kamaraaukcióval várják a gyűjtőket. Lengyel András hangsúlyozza: arra törekszik, hogy kínálatában nívós darabok szerepeljenek, különös tekintettel az árverésekre. Bár a nem fizető vevők itt nemigen okoznak problémát, mégis úgy látja, hogy egyre jobban szűkül a numizmatika piaca. Ez egyrészt annak az általános, a régiségek piacán megfigyelhető tendenciának tudható be, hogy a középkategóriás tárgyak nehezen értékesíthetők. Csak az olcsó tömegcikkekre találnak könnyen vevőt, illetve a kifejezetten nagy értékű darabokra. Ez utóbbi típussal azonban csak néhány gyűjtő – a szakember becslése szerint mintegy húsz fő – foglalkozik. Külföldre nem tudnak eladni, mivel az 1711 előtti érmék kivitelét tiltja a törvény, az ezt követő időszak pénzeit pedig, tekintve az adminisztrációs és szállítási költségeket, nem éri meg máshol árvereztetni. Eközben a körülbelül hasonló éremanyagú Szlovákiában és Csehországban szabadon kereskedhetnek a régi érmékkel is, s ez a magyarországi árakat is befolyásolja. A papírpénzekre kitérve megjegyezte, hogy szinte lehetetlen értékesebb darabokhoz hozzájutni, annyira pang a piac.