Szakmunkások: kibÕl mennyi?
A vállalkozások munkaerÕigénye alapján szabályozná az iskolarendszerÛ szakképzésbe beiskolázottak létszámát a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) – tudta meg lapunk. A túlképzés, valamint a hiányszakmák csökkentése érdekében pilotmódszert dolgoztak ki, amelyet elsÕként Észak-Magyarország régióban tesztelnének, felmérve, hogy mennyi hentesre vagy épp gépipari szakemberre van szüksége az ottani vállalkozásoknak, és ez alapján indulnának el az osztályok – mondta Bihall Tamás. Az MKIK oktatási és szakképzési kollégiumának elnöke elismerte, egyelÕre csak lobbiznak a projekt elindításáért, bár az érintett önkormányzatok, iskolafenntartók elismerik a program létjogosultságát, ám a kamara terve túl sok érdeket sért, így nagy az ellenállás.
Az MKIK szerint csakis a felmért és prognosztizált munkaerÕigények alapján képes az oktatás kiszolgálni a gazdaság igényeit. Erre jó példa az MKIK és a munkaügyi tárca Õszi együttmÛködése, amikor is nyolcezer vállalkozás gazdasági várakozásait, valamint a munkaerÕ-gazdálkodással kapcsolatos terveit mérték fel. Bihall Tamás úgy véli, hasonló elÕrejelzésekre lenne szükség, méghozzá félévente. Az oktatási és a munkaügyi tárca kooperációjában tavaly összeállított országos szakképzési stratégia hasonló korlátokat lát a hazai szakképzés hatékony mÛködése elÕtt, mint az MKIK középtávú koncepciója. Ilyen például az Országos képzési jegyzék (OKJ), amelynek jócskán elavult a szerkezete. Bár az elmúlt években csökkent az alacsony vagy épp semmilyen végzettséghez sem kötött szakképesítések száma, nem változott azoknak az OKJ-s képzéseknek az elérhetÕsége, amelyek középfokú iskolai végzettséghez kötöttek. A jelenlegi több mint nyolcszáz szakképesítés helyett május végére négyszáz maradhat, a moduláris képzési programokat pedig 2008. december 31-ig kell kialakítaniuk a felelÕs minisztériumoknak – így rendelkezik a tavaly májusban kiadott kormányrendelet, amely a szakképzés fejlesztéséhez szükséges intézkedéseket határozza meg. A kamara – az országos stratégiával egyetértésben – azt is kifogásolja, hogy a szakképzés irányítási és finanszírozási rendszere nem teszi érdekeltté a résztvevÕket a piaci igényekhez való alkalmazkodásban. Ennek az is oka, hogy az alulfinanszírozott szakképzÕ iskolák a normatív finanszírozás kényszere miatt folyamatosan bÕvítik a tanulói létszámot, nem érdekük a tanulók elhelyezése, sÕt a képzés minÕségére kedvezÕen ható kényszerítÕ körülmény sincs. EgyelÕre csak a felnÕttképzési támogatási rendszer alakult át január elsejétÕl, a szakképzési stratégia alapján ez év végéig azonban az egész szakképzési rendszer differenciált finanszírozását korszerÛsíteni kell. A januári változások alapján csak azon intézmény részesülhet normatív támogatásban, amely gondoskodik a résztvevÕk továbbfoglalkoztatásáról. Bihall Tamás szerint a felnÕttképzés abban a ritka és kedvezÕ helyzetben van, hogy vannak forrásai, ám ezek felhasználása koordinálatlan, szigorúbb ellenÕrzést igényel. A képzés minÕségét az MKIK úgy javítaná, hogy a képzÕktÕl független szakmai vizsgáztatási rendszert alakítana ki. A vizsga- és kompetencia-központok mÛködtetésében a gazdasági kamaráknak és az érdek-képviseleti szerveknek meghatározó szerepet szán az MKIK, így a hatékonyabb szak-, illetve felnÕttképzés érdekében együttmÛködést kezdeményez a német és az osztrák kamara magyarországi szervezetével, sÕt az Iposszal és az MGYOSZ-szel is.
