Szárnyalt tavaly a műkincspiac

A bizonytalan világpolitikai helyzet dacára rekordforgalmat ért el tavaly a nemzetközi műkincspiac. A Christie’s 240 éves fennállásának legmagasabb aukciós összeredményét könyvelhette el: 1,8 milliárd font, azaz több mint 3,3 milliárd dollár értékű festmény, műtárgy és ékszer cserélt gazdát a cég amerikai, európai és ázsiai árverésein. A Sotheby’s valamivel alacsonyabb, de a megelőző évekhez képest így is kiemelkedő, 2,7 milliárd dolláros összeredményt ért el. A műgyűjtőket az elhúzódó iraki háborún és az olajárválságon túl a júliusi londoni bombatámadás sem zavarta: a merényletek után néhány órával a Sotheby’s történetének második legjobb árverési eredményét érte el régi festményekkel (44,2 millió font), tucatnyi művész esetében döntve meg a korábbi világrekordot.

Brit szakértők elsősorban azzal magyarázzák a műkincspiac szárnyalását, hogy egyre több nagy vagyon halmozódik fel az Egyesült Államokban, Oroszországban, sőt Kínában vagy éppen Indiában is, és ezek tulajdonosai nem sajnálják a pénzt a státusszimbólumnak és befektetésnek egyaránt kiváló festményekért, műtárgyakért. Ennek megfelelően elsősorban a csúcsminőségű alkotásokért folyik ádáz küzdelem az aukcióstermekben, míg a középkategóriás képek és műtárgyak hagyományos gyűjtői bázisa, az európai és amerikai felső középosztály egyre szűkül, és ez igencsak rányomja bélyegét ezen szegmens statisztikáira. Az alsó kategóriába tartozó tárgyaknál a csúcsokhoz hasonlóan stabil, sőt növekvő kereslet tapasztalható.

Az átrendeződés nemcsak az árkategóriák, hanem a tárgycsoportok között is megfigyelhető. Az amerikai, orosz és kínai gyűjtők egyre nagyobb része keresi a hazai eredetű alkotásokat, legyen szó 19. századi amerikai festményekről, orosz ikonokról vagy éppen kínai kortárs képekről. Az 1945 utáni művészet általában véve felértékelődik, ami a fiatalabb gyűjtők színre lépését tekintve nem is csoda. Olyan installációkért is szédítő árakat fizetnek ki a gyűjtők, mint például Damien Hirst formaldehidben tartósított cápája, amely állítólag 7 millió dollárért került Charles Saatchitól az ismert Wall Street-i alapkezelőhöz, Steven Cohenhez.

Az idei évet régi festmények és rajzok aukcionálásával kezdték a nagy cégek. A Sotheby’s múlt csütörtökön 57 millió dollár értékben adott el New Yorkban 1800 előtt készült festményeket és szobrokat. A legmagasabb árat Jan van Huysum Virágcsendélete érte el (7,3 millió dollár), míg Rembrandt Öreg nő című tanulmánya 4,2 millió dollárért kelt el. A „nagy” Canaletto unokaöccse, Bernardo Bellotto két velencei vedutája 4,7, illetve 1,7 millió dollárt ért meg új tulajdonosának. Egy nappal korábban közel ötmillió font értékben adott el a ház régi rajzokat: a pálmát William Blake shakespeare-i ihletésű, Oberont és Titániát ábrázoló akvarellje vitte el 520 ezer dolláros árával. A Christie’s április 6-ára halaszotta régi festményaukcióját, és a rajzoknál is feleakkora forgalommal volt kénytelen megelégedni, mint versenytársa. A legdrágább alkotás itt is egy 19. század eleji lap, Théodore Géricault Kocsik a kovácsműhely előtt című akvarellje lett (318 ezer dollár).

- az amerikai gyűjtők egyre meghatározóbbak, s az orosz, az india és a kínai vásárlók is teret nyernek a nyugat-európaiakkal szemben

- szédítően nőnek az árak a kortárs, továbbá az amerikai, az orosz, a kínai és az indiai alkotások piacán

- a régi és a 19. századi festészet, az európai ezüsttárgyak, porcelánok és bútorok kereslete stagnál

- az amerikai gyűjtők egyre meghatározóbbak, s az orosz, az india és a kínai vásárlók is teret nyernek a nyugat-európaiakkal szemben

- szédítően nőnek az árak a kortárs, továbbá az amerikai, az orosz, a kínai és az indiai alkotások piacán

- a régi és a 19. századi festészet, az európai ezüsttárgyak, porcelánok és bútorok kereslete stagnál-->