Unice: a munkaadók higgadt hangja az EU-ban
„Ezután talán tüntetéseket kellene szerveznünk” – tréfálkoztak egymás között a legnagyobb európai uniós munkaadói érdek-képviseleti szerv, az Unice (Union des Confédérations de l’Industrie et des Employeurs d’Europe) brüsszeli munkatársai, amikor néhány hete meghallották, hogy az európai szakszervezeti szövetség nagyszabású strasbourgi fogadás rendezésével és az oda ellátogatókkal való beszélgetéssel próbálja érdekeit érvényesíteni a közösségi döntéshozatali folyamatban. A viccesnek szánt megjegyzés jól rávilágít az európai szintÛ munkaadói és munkavállalói érdekérvényesítés közti stílus- és módszerbeli különbségekre.
Az Unice meggyÕzÕdése, hogy a higgadt, tárgyilagos és racionális egyeztetések hosszabb távon a munkavállalók számára is sokkal kedvezÕbb eredményekhez vezetnek az európai szintÛ döntéshozatalban. Ellentétben azokkal az érdekképviseletekkel, amelyek tüntetésekkel, demonstrációkkal próbálják magukra felhívni a figyelmet. Az érzelmek helyett az értelemre hatni, nem kikényszeríteni, hanem meggyÕzni – ez az Unice módszere.
A 33 ország 39 munkaadói szervezetét tömörítÕ érdek-képviseleti szerv úgy látja, a racionális megközelítés kifizetÕdÕ és alkalmas is a meggyÕzésre. Persze, ha egy-egy ügy átcsúszik a felkorbácsolt érzelmek világába, akkor már Õk sem tudnak hatni rá. Ez történt például a kikötÕi szolgáltatások liberalizálását célzó közösségi irányelvvel. Ennek megalkotását már évek óta szorgalmazta az Unice, támogatták is a készülÕ tervezetet, de aztán a liberalizáció hatásaitól való félelmek kerítették hatalmukba a kikötÕi dolgozókat, akik az utóbbi hetekben sztrájkok sorozatával adtak hangot ellenvéleményüknek, majd végül az Európai Parlament ablakait is betörték egy idei januári demonstráción. Az EP ezek után engedett a munkavállalóknak, a strasbourgi plenáris ülés elvetette a készülÕ direktívát.
Az ügyek döntÕ többsége azonban szerencsére nem válik ennyire túlpolitizálttá. Ezért az Unice a közösségi (meglehetÕsen hosszadalmas) jogalkotási folyamatokhoz igazodva, napról napra követi a brüsszeli EU-intézmények munkáját, saját kezdeményezésre és európai bizottsági felkérésre is rendszeresen véleményezi a készülÕ jogszabályokat. Ebben nagymértékben segíti, hogy egyike az EU által elismert négy szociális partnernek (a másik három a szakszervezetek, a kisvállalkozások és a közszolgáltatók), így automatikusan és kötelezÕen elküldik számára az összes közösségi jogalkotási kezdeményezést. A közösségi jogalkotási szándékot bejelentÕ zöld könyvekkel kap-csolatban az Unice mindig megfogalmazza saját véleményét.
Az uniós jogalkotási módszerekhez igazodva építették fel a hatvan alkalmazottal dolgozó brüsszeli központjukat is (amely egyébként három éve költözött át – kissé talán szimbolikus módon – az európai bizottsági belsÕ piaci fÕigazgatósággal szemközti épületbe). Itt a szakértÕk és a nemzeti munkaadói szövetségek által delegált állandó brüsszeli képviselÕk heti rendszerességgel egyeztetnek az EU döntéshozatali folyamatairól és a felvállalható közös stratégiáról, állásfoglalásokról. A gazdaságpolitikai és ágazati szakértÕk pedig hét szakpolitikai bizottságba szervezve követik és véleményezik a születendÕ jogszabálytervezeteket: gazdasági és pénzügyek, külkapcsolatok, szociális, ipari, jogi ügyek, kis- és középvállalatok és az egységes belsÕ piac ügyei.
A húszmillió európai kis-, közepes és nagyvállalat szószólójaként fellépÕ Unice azonban nem ragad le a napi ügyeknél. Saját víziója van az EU jövÕjérÕl, és az integrációval kapcsolatos fÕ döntéseknél is hallatja a hangját. A napokban tette közzé például állásfoglalását a versenyképesség javítását célzó nemzeti akcióterveket értékelÕ európai bizottsági összefoglalóról (VG, 2006. január 26., 5. oldal), amelyben leszögezi, hogy Európa problémáinak gyökere a gazdasági növekedés hiánya. A nemzeti akciótervek egyik fÕ hiányossága, hogy „nem elég ambiciózusak, amikor a konkrét végrehajtásra kerül sor” – véli Ernest-Antoine Seilliere Unice-elnök.
Az Unice legnagyobb sikere az elmúlt években az volt, hogy az Európai Bizottság a közösségi politikai napirend élére állította a versenyképesség javításának célját – közölte lapunk érdeklÕdésére Carsten Dannöhl, a szervezet kommunikációs tanácsadója. Szintén saját sikerének (is) tudja be az Unice a bizottsági deregulációs kampány tavaly márciusi megindítását, amelynek során a felesleges és/vagy egymásnak ellentmondó közösségi jogszabályokat gyomlálják ki. Kudarcnak tekinthetÕ viszont, hogy a versenyképességet ténylegesen is javító konkrét gyakorlati intézkedések továbbra is hiányoznak, különösen nemzeti szinteken – véli Dannöhl. Szintén idetartozik, hogy – globális szinten – az EU még mindig folytatja a gazdaságilag hátrányos egyoldalú kötelezettségvállalások politikáját, például a klímavédelemben. Mivel más versenytársak nem tesznek hasonló vállalásokat, az uniós üzleti szféra versenyhátrányba kerül.
-felszabadítani a vállalkozói energiát
-lökést adni az innovációnak
-kiteljesíteni az EU belsÕ piacát
-javítani a munkaerÕpiac mÛködését
-hatékonyabbá tenni a környezetvédelmi politikát
-elÕsegíteni a nemzetközi kereskedelmet és befektetéseket
-felszabadítani a vállalkozói energiát
-lökést adni az innovációnak
-kiteljesíteni az EU belsÕ piacát
-javítani a munkaerÕpiac mÛködését
-hatékonyabbá tenni a környezetvédelmi politikát
-elÕsegíteni a nemzetközi kereskedelmet és befektetéseket Magyar képviseleti iroda is mÛködik az Unice mellett, az MGYOSZ-é. Ennek vezetÕje, Lótos Adrienn úgy látja, legfontosabb feladatuk rövid távon a figyelemfelkeltés, az európai ügyek fontosságának tudatosítása a magyarországi vállalatvezetÕkben. A cégeknek fel kell ismerniük, hogy a gazdasági-üzleti környezetet befolyásoló döntések egyre nagyobb része születik EU-s szinten, ezért a brüsszeli-strasbourgi események nyomon követése egyre fontosabb feladat. Ehhez persze az kell, hogy hosszú távon gondolkodjanak. Az EU mÛködési módszereire jellemzÕ, hogy a mostani hetekben-hónapokban dÕl el, milyen célokra lehet majd három év múlva uniós pénzeket szerezniük a vállalkozásoknak. Ezért a közösségi szintÛ érdekérvényesítés egyik legfontosabb feltétele Lótos Adrienn szerint az, hogy a hazai cégek többéves stratégiát dolgozzanak ki saját mÛködésükre, és ebbe illesszék bele azt is, mit akarnak elérni az EU-ban, illetve mit várnak az uniótól. (A brüsszeli MGYOSZ-képviselet egyébként elérhetÕ az [email protected] e-mail címen.) Ernest-Antoine Seilliere az Unice 14. elnöke a szervezet 1958-as megalapítása óta. Franciaország diplomatájaként szolgált tíz éven át, majd 1976-ban a Wendel Group acélipari vállalkozásnál dolgozott, Õ alakította át a céget az elmúlt harminc évben befektetési holdinggá. 1997–2005 között a francia munkaadói szervezet, a Medef elnöke, 2005-tÕl áll az Unice élén.-->
