Impozáns bővülést hozott a 15 év
Impozáns másfél évtizedet tudhat maga mögött a Magyar Lízingszövetség, ötmilliárdról közel 1200 milliárd forintra nőtt ezen időszak alatt a lízingelt eszközök volumene, miközben a tagok száma 11-ről 44-re emelkedett. A kezdeti évek 30 százalékos növekedése ugyan fokozatosan mérséklődött, ám még 2005-ben is mintegy 10 százalékos bővülést könyvelhetett el az ágazat – mutatott rá Nyerges László, a szövetség főtitkára, aki a szervezet 1991. februári alapítása óta viseli ezt a funkciót.
Hazánkban egy 1970-es pénzügyminiszteri rendelet teremtette meg a pénzkímélő beruházások jogi kereteit, ám a lízing elterjedése az 1989-ben életbe lépett társasági törvénynek köszönhető. Nagy volt az igény a szolgáltatás iránt, főként hogy 1991 végéig – szabályozás hiányában – azonnali lízingre is lehetőség volt – emlékszik vissza a kezdetekre Nyerges László. (Ez a gyakorlatban nagyon rövid futamidejű lízingszerződéseknek felelt meg, amelyekkel – a kedvező árazásuk miatt – a szerződő felek az adásvételt palástolták.)
A banki, illetve nagyvállalati hátterű lízingcégek térnyerése is elkerülhetetlen volt: míg a kezdeti években a magánvállalkozások domináltak, addig mára alig pár társaság sorolható már csak ebbe a körbe.
Ami a hazai lízingpiac megoszlását illeti, a gépkocsi-finanszírozás dominanciája végig érezhető volt. Ez az ágazat a múltban is produkált meglepő dolgokat: 1996-ban például nagy harc folyt a piaci szereplők között azért, hogy ki tud jövedelem- és keresetigazolások nélkül minél alacsonyabb induló részletek mellett finanszírozni autókat. Többen talán emlékeznek a kamatmentes konstrukcióra, amely ugyan jól csengett az akkoriban fellelhető 25 százalékos kamatok mellett, ám ehhez a vételár minimum 50 százalékának befizetésére volt szükség, ráadásul szerződéskötéskor letéti díj, kezelési költség vagy más hasonló jogcímen – a futamidőtől függően – a vételár 12-13 százalékát is elkérhette a társaság. A konstrukciónak persze megvolt a maga „trükkje”: a viszonylag magas összeget ugyanis nem vételárelőlegként szedték be a cégek – hiszen akkor be kellene fizetniük a 25 százalékos áfát –, hanem letétként tartották számon, illetve az ügyfél kötvényt vásárol tőlük, amelyet ők a lízingügylet lejártakor visszavettek tőle. A lízingszakma első időszaka a botrányokat sem mellőzte (WVM), ám mint a szövetség főtitkára rámutatott: ez az ágazat szabályozatlanságaival függött öszsze.
A kkv-szegmens fontos a lízingszakma számára, hiszen többek számára ez jelenti az egyetlen finanszírozási módot – mutatott rá Nyerges László. A lízing is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar gazdaság sokat változott az elmúlt években – fogalmazott Antall Pál, a Magyar Lízingszövetség elnöke. Sokatmondó, hogy a GDP-vel szemben 6 százalékos arányt képvisel a lízing, ez EU-s összehasonlításban átlag feletti – tette hozzá.
S mit hozhat az elkövetkező öt-tíz év? A szakmának minőségi változáson kell átesnie – mutatott rá Antall Pál. Úgy látja, a gépkocsiüzletág részaránya tovább csökkenhet az elkövetkező időszakban, s tíz év elteltével ez közelíthet az EU-s átlaghoz, ahol jelenleg egyharmados arányt képvisel. Más típusú hitelek, hitellevelek válthatják fel a jelenlegi finanszírozási formát, ám az autószegmens részaránya továbbra sem csökken – véli Révész Tamás, aki 1998–2000 között volt a szövetség elnöke. A jövő évi kilátásokkal kapcsolatban Palotai József korábbi elnök azt jegyezte meg, hogy a két számjegyű növekedés ideje lejár a lízingpiacon, ám a gép-berendezés lízing a mostaninál nagyobb szeletet hasíthat majd ki.
