Ma már modern képeket vesz Pákh Imre

A műgyűjtők közül alighanem Pákh Imre Amerikában élő magyar üzletember neve jelent meg az utóbbi időben leggyakrabban a lapokban, hiszen az ő Munkácsy-gyűjteménye adta a gerincét az elmúlt év legsikeresebb kiállításának a Magyar Nemzeti Galériában. A nagy sikerű tárlat nyár végén bezárt Budapesten, de a Pákh-gyűjtemény Munkácsy-képei azóta vándorútra keltek, és Debrecen után most éppen Pécsett láthatók. Az év végéig eljutnak még Szegedre, Kaposvárra és Győrbe is. Pákh Imre tulajdonában van a Debrecenben látható Munkácsy-trilógia Golgota című képe is.

Pákh Imre gyermekként bélyeget és érméket, azután a hetvenes évek elején, amikor a leningrádi egyetemre járt, ikonokat kezdett gyűjteni. Akkoriban – meséli Pákh Imre – még nagyon olcsón lehetett ilyesmit venni, nem volt a régi szentképeknek túl nagy becsületük, sőt a vállalkozóbbak még saját gyűjtőtúrákat is tettek, néptelen falvakban kutattak kincsek után. Amikor 1974-ben Amerikába költözött, Pákhnak már 20-25 szép ikonja volt, 17–18. századi darabok.

Amerikában először 16–18. századi holland és olasz mesterek munkáit kezdte vásárolni. Jó néhány ma is megvan ezek közül. Nem túl ismert nevek, de szép képek. Ezután kezdett 19. századi képeket gyűjteni, Corot, Courbet, Harpignies, francia barbizoni festők műveit, majd orosz mesterek munkáit. Abban az időben kezdett Magyarországon is üzleti vállalkozásokba, amikor itt is kezdett megindulni az aukciósélet. Gyönyörű képek kerültek kalapács alá, így elkezdett itthon is vásárolni.

Pákh Imre családja munkácsi származású, ez is a Munkácsy-képek gyűjtése mellett szólt, de vannak a korszakból más mesterektől is festményei. Paál László, Mednyánszky, Rippl-Rónai, Lotz, Markó, Telepy képeit is nagyon szereti, tőlük is jó néhány van a birtokában. Negyedszázad kellett ahhoz, hogy eljusson a magyar képek gyűjtéséig. Persze ebben nemcsak esztétikai, hanem anyagi megfontolások is szerepet játszottak, hiszen sokkal jutányosabb áron lehet hozzájutni nagyon jó minőségű képekhez magyar mesterektől, mint mondjuk francia impresszionistáktól.

A 2005. téli árveréseken már inkább huszadik századi képeket vásárolt. Feleségem mindig is jobban szerette a huszadik századi képeket, neki túl sötétek, szomorú hangulatúak a Munkácsyk – mondja Pákh Imre. Ő öt-hat évvel ezelőtt figyelt fel a huszadik századi magyar mesterek képeire. Az idei téli aukción nagyon szép képek voltak, és sikerült szép darabokat vennie Kádár Bélától, Egrytől, Kmettytől, Scheibertől, Molnár C. Páltól.

Pákh Imre mostanában az üzleti ügyei miatt egyre több időt tölt Magyarországon, és éppen most alakítja ki itteni otthonát; ide kerülnek a huszadik századi magyar képek. Nagyon szereti az újonnan vett Kádár Béla-képét, van két fantasztikus Scheiber-műve, Kmettytől egy korai kék csendélet és egy gitáros nő, Orbántól csendélet, Czigánytól egy napsütötte táj, Czóbel korai korszakából pedig egy kalapos férfiportré, amely talán önarckép lehet. Egyszer volt nálam egy öszszejövetel – meséli Pákh –, amelyre egyik barátom egy számomra ismeretlen hölggyel érkezett, aki egy idő után felajánlotta, hogy megvenné a képet. Később kiderült, hogy Picasso unokája volt a hölgy. Kétségtelenül jó ízlése van, de a kép maradt. Így is van még bőven üres fal, úgyhogy lesz még helyük a Vaszaryknak, Tihanyiknak, de Aba-Nováktól, Schönbergertől is szeretne képeket Pákh Imre.

A képek kiválasztásánál azt tekinti a legfontosabbnak, hogy tetszik-e, vagy sem. Persze vannak tanácsadói, akiknek ad a véleményére, de csak azért, mert értékes a kép és jó áron lehet megvenni, vagy később értékes lesz, nem vásárol. Van például egy Lotz-képem, amelyre több hozzáértő mondta már, hogy nem túl jó, és inkább meg kellene szabadulnom tőle, de nekem tetszik, úgyhogy még mindig megvan – mondja. Egyébként sem szívesen válik meg képektől, inkább elajándékozza a család tagjainak. Mint mondja, feleségének vétójoga van a huszadik századi képek vásárlásánál, de a korábbiakról egyedül szoktott dönteni.