Kormányzati lépések hatása a rejtett gazdaságra
Ha a rejtett gazdaság GDP-hez viszonyított súlyára vagyunk kíváncsiak, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy minek arányában határozzuk meg ezt. Magyarországon a KSH a 90-es évek elejétől alkalmazott gyakorlatnak megfelelően a kiszámított (hivatalos) GDP-be már beleszámítja, „belebecsli” az egyébként rejtett gazdaságba sorolható tevékenységek egy részét is. A KSH által számított GDP-adatokat 100 százaléknak véve, 1992-ben 12 százalékra volt tehető azon tevékenységek aránya, amelyeket a statisztikusok és a közgazdászok is a rejtett gazdaság részének tekintenek. Ennél azonban valamivel nagyobb volt 1992-ben a rejtett gazdaság aránya a magyar gazdaságon belül, mivel a rejtett gazdaságnak volt és jelenleg is van olyan szelete, amely a KSH sokrétű és standardizált becslési eljárásai előtt is rejtve maradnak.
Ha tehát a hivatalos GDP arányában kívánjuk meghatározni a rejtett gazdaság magyarországi súlyát, akkor ez a 90-es évek elején 26-27 százalékra rúgott. De ez nem jelentette azt, hogy ennyivel kellett volna emelni a hivatalos GDP-t ahhoz, hogy eljussunk a tényleges adatokhoz. A teljes – a becsült rejtett gazdaság egészét is tartalmazó – GDP a hivatalos adat 116 százalékára volt tehető. Becslések szerint tehát ebben az időszakban 16 százalékot tett ki a KSH által figyelembe nem vett rejtett gazdaság aránya a hivatalos GDP-hez viszonyítva.
A vállalkozások oldaláról az adóterhelés növekedése, az értékesítési piacok összeomlása és a beszállítói kapcsolatok szétzilálódása járt hasonló eredménynyel. Harmadikként, ebben az időszakban a kormányzat adóellenőrzésre fordítható erőforrásai is szűkösek voltak, s ehhez hozzájárultak az adóbeszedéssel és -ellenőrzéssel kapcsolatos informatikai rendszerek hiányosságai, az adóellenőrző apparátus kezdeti tapasztalatlansága, miközben a törvényhozók által elkövetett szabályozási hibák széles teret hagytak az adócsaló magatartás különféle formái számára.
A transzformációs válságot követően, a gazdaság mélyreható átalakulásának és a privatizáció lezáródásával a gazdasági fellendülés új helyzetet teremtett a háztartások és a vállalkozások rejtett gazdasággal kapcsolatos döntéseiben is. A háztartások jövedelmi helyzetének és kilátásainak stabilizálódásával a korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott a minőség az árral szemben, míg a vállalkozások esetében a stabil üzleti kapcsolatok feltétele lett a jogkövető adózási magatartás, miközben éppen a fellendülés következtében csökkenhetett a háztartások és vállalkozások relatív adóterhelése. Eközben a GDP dinamikus növekedésével együtt nőttek a kormányzat ellenőrzésre fordítható erőforrásai, és az adóhatóság informatikai fejlesztései lehetőséget adtak szisztematikus ellenőrzési politika megvalósítására is.
Mindezek hatására csökkenni kezdett a gazdasági szereplők (vállalkozások és háztartások) rejtett gazdaságban való részvétele és a rejtett gazdaság súlya. Ez a tendencia megfigyelhető a posztszocialista országok legtöbbjénél és Magyarországon is: míg 1991–92-ben 27 százalékra rúgott a rejtett gazdaság aránya a hivatalos GDP-hez viszonyítva, addig 2001–2005 között ez csak 17-18 százalék körülire tehető.
A rejtett gazdaság szintjének csökkenése után is érvényesül azonban az inaktivitás, illetve a munkaerőpiacról tartósan kikerülők aránya és a rejtett gazdaság súlya közötti összefüggés. Nemzetközi tapasztalatok arra vallanak, hogy amely országban magas az inaktívak vagy a tartósan munka nélkül lévők aránya, ott nagyobb a rejtett gazdaság súlya is. Ez az összefüggés adja a foglalkoztatás növelését, az inaktivitás és a munkanélküliség csökkentését előirányzó politika rejtett gazdaságot csökkentő hatásának értelmét és indokoltságát.
A rejtett gazdaságot csökkenteni kívánó gazdaságpolitikai lépések között tradicionálisan az adóráták csökkentését, az ellenőrzési valószínűségek növelését és a büntetések szigorítását szokták említeni. Ezek a lépések azonban amellett, hogy csökkentik a normaszegő magatartás valószínűségét és az ebből fakadó társadalmi károkat, jelentős költségekkel és nem kívánt következményekkel is járnak. Az adóterhelés csökkentése változatlan kormányzati hatékonyság mellett bevételcsökkenést jelent, és így mérsékli a közjavak kínálatát, míg az ellenőrzés fokozása többletkiadásokkal jár a társadalom számára.
Hatékonyabb megoldás, ha a kormányzat a rejtett gazdaság elleni fellépés során az ellenőrzés fokozása helyett azok hatékonyságát igyekszik növelni. De az ellenőrzés költségei itt is megmaradnak, és megmarad az is, amiről idáig nem esett szó: a korrupció. Minél kevésbé tudja az állam megfizetni az ellenőröket, annál nagyobb lesz a korrupciós kínálat, és minél súlyosabbak az adócsaláshoz kapcsolódó büntetések, annál erősebb lesz a korrupció iránti kereslet is. A rejtett gazdaság elleni fokozott – az ellenőrzésre összpontosító – fellépés tehát a társadalmi költségek növekedésén túl még egy kedvezőtlen következménynyel jár: felerősíti a korrupció jelenségét.
Az előbb az adóteher csökkentését mint lehetséges kormányzati lépést említettük azzal a feltételezéssel, hogy nem változik a kormányzat, illetve szélesebb értelemben a közszféra hatékonysága. Ezt a feltételezést azonban indokolatlan és helytelen is fenntartani.
A rejtett gazdaság elleni fellépésben ugyanis meghatározó szerepet kell hogy kapjon az állam hatékonyságának növekedése. Ez nemcsak az adóterhek mérséklésének nyit teret, hanem jótékony hatással bír a gazdasági szereplők adófizetési hajlandóságára és a rejtett gazdaság egy fontos szegmense, az adócsalás szerepének csökkentésére. Minél magasabb az állam hatékonysága, minél alacsonyabb költséggel (szükséges adóval) képes azonos mennyiségű és minőségű közjószágot előállítani, annál inkább nő az adózók adófizetési hajlandósága is. Sőt nem kizárt az sem, hogy az adófizetők – amennyiben a korábbinál több közjószágra tartanak igényt – nem adócsökkentésre, hanem racionálisan az adóterhelés növekedésére szavaznak. Az öszszefüggés fordítva is igaz: minél inkább pazarlóan bánik az adófizetők pénzével egy kormányzat, annál inkább racionális döntés az előbbiek számára az adócsalás. Az állami, önkormányzati szektor hatékonysága és a rejtett gazdaság súlya között fordított összefüggés áll fenn.
Ezek szerint az adócsalás elleni fellépés leghatékonyabb eszköze magának az állam hatékonyságának növelése lenne. Ez – a közszolgáltatások adott színvonala mellett – egyszerre csökkenti az adófizetők terheit, miközben nem jár többletköltséggel (mint például az adó-ellenőrzési aktivitás növelése), és teszi racionálissá az adók befizetését. Az eredmény nem váratna magára: a társadalom tagjai által korábban tolerált normaszegő viselkedés egyre inkább kivételessé és elutasítottá válik, csökkentve a normaszegő magatartásból eredő társadalmi költségeket.
