Csontváry és az art deco

A grafikai aukciókat és a vegyes profilú árverések képzőművészeti részeit is beleszámítva nagyjából kétmilliárd forintos összforgalmat ért el a tavaszi szezonban a hazai festménypiac. Ennek majdnem negyven százalékát a Kieselbach Galéria mondhatta magáénak: a 746 milliós összleütési érték nemcsak a Szent István körúti cég, hanem a magyar műkincspiac történetének is eddigi legmagasabb eredménye volt. A 2005-ös tavaszi szezonhoz képest a Kieselbach mintegy negyven százalékkal növelte forgalmát, de a piac egészére jellemző volt az expanzió. A Mű-Teremnél és a Belvedere Szalonnál is sokkal nagyobb értékben keltek el festmények, mint egy évvel korábban. Egyes kisebb cégek forgalma stagnált vagy csökkent ugyan, de a piacvezetők jelentős növekedésének köszönhetően a festmény- és grafikai aukciók összesített eredménye több mint húsz százalékkal felülmúlta a tavalyit.

A Kieselbach kimagasló eredményében kulcsszerepet játszottak az anyag „sztárképei”, azaz Szinyei Merse Pál és Munkácsy Mihály egy-egy, 45 millió forintról indított alkotása. Szinyei Őszi színek című tájképe 90, Munkácsy Társalgás című zsánere 70 millióért talált gazdára. Nagyon fontos volt azonban az is, hogy számos, alacsonyabbról indított kép szédületes licitemelkedést ért el. Ilyen volt mindenekelőtt Kolbe Mihály Art deco jelenet (Salome) című vászna, amely a 3,5 milliós induló ár közel tízszereséért, 31 millió forintért kelt el. Az art deco formavilág népszerűségét jelzi, hogy Klie Zoltán Art deco akt című képének ára 2,5 millió forintról hatmillióig emelkedett.

Domanovszky Endre Női aktjáért (kikiáltási ára 2,5 millió) 11 milliót, Czóbel Béla Délfrancia utca című művéért (4,5 millió) 15 milliót adtak a Vígszínházban. A kevésbé nagy nevek közül Emőd Aurél (Fiatal lány: 360 ezer/1,5 millió), Hincz Gyula (Csendélet: 350 ezer/1,2 millió) vagy Schubert Ernő (Csendélet: 160/600 ezer), a kortársak közül Vojnich Erzsébet (Frigyláda: 250/850 ezer) és Schéner Mihály (Festő műteremben: 120 ezer/1 millió) szerepelt kiemelkedően. Ezzel szemben Szőnyi István, Koszta József és néhány más klasszikus művészünk egyes alkotásai gyakorlatilag csak induló áron találtak gazdára.

A Mű-Terem Galéria méltán fűzött nagy várakozásokat Csontváry Kosztka Tivadar Hídon átvonuló társaság című alkotásához: a 80 millió forintról indított alkotást nagy küzdelem után 180 millióért ütötték le, ami közel harmadát jelentette a cég 559 milliós összforgalmának. Ezenkívül Nemes Lampérth József Utca a Gellért-hegy oldalában (55 millió), Aba-Novák Vilmos Perugia (11 millió), Kontuly Béla Szamovár csészével (26 millió) és Bortnyik Sándor Strand-dáma (38 millió) című képe ért el tízmillió forint feletti leütési árat (a Kieselbachnál 16 tétel ára kúszott a tízmilliós határ fölé). Az alacsonyabb árkategóriájú képek közül jelentős licitemelkedést ért el egyebek mellett Basilides Barna (280 ezer/1,7 millió), Vass Elemér (180 ezer/1,1 millió), Váli Dezső (380 ezer/1,6 millió), Gábor Jenő (480 ezer/1,7 millió), Martyn Ferenc (340 ezer/2,2 millió) egy-egy képe. Persze a versenytárshoz hasonlóan itt is előfordult, hogy egyes klasszikusok alkotásai a kikiáltási áron keltek el, így például Rippl-Rónai József kislányportréja (5,5 millió forint).

A Belvedere Szalon két tavaszi aukciójának összforgalma (283 millió forint) majdnem százmillióval haladta meg a 2005. tavaszi értéket. Az április 1-jén rendezett 11. aukción Farkas István Nyáreste című képe kelt el a legmagasabb összegért (24 millió forintért); Munkácsy Mihály Nő karszékben című művéért 17 milliós volt a nyertes licit. Az árveréshez fűzött várakozások azonban csak részben váltak valóra. Emlékezetes, hogy több festmény eredetiségével kapcsolatban ádáz vita robbant ki az eseményt megelőző napokban, így nem csoda, hogy a vitatott alkotások közül Nemes Lampérth József Domboldalon című festményére csak induló áron (16 millió forint), Rippl-Rónai József A wiesbadeni Kurhaus című képére pedig kevéssel a fölött (6,5/8 millió) volt jelentkező. A május végén tartott 12. aukción Mattis-Teutsch János Szász Madonnája 12, Vaszary János Pávákat etető fiú című alkotása 22 millió forintért cserélt gazdát.

A Nagyházi Galéria egy nagyobb és két kisebb képzőművészeti árverést tartott a tavaszi szezonban; ezek összforgalma 226 millió forint körül volt. A Balaton utcai cég ezúttal nem rukkolt elő a tavaly tavasszal 140 millió forintért elkelt Tiziano-Madonnához vagy a karácsony előtt 90 millióért leütött Csontváryhoz hasonló szenzációval, ám a májusi nagyárverésen felvonultatott kiemelkedő színvonalú régi képek és szobrok némelyike most is sikert aratott. Egy délnémet, késő gótikus, Mária megkoronázása című relief 11 millió forintért talált gazdára, egy védett flamand vadászjelenetért (idősebb Adriaen Frans Boudewyns munkájáért) pedig 9,5 milliót adott új tulajdonosa. Ezek az összegek csupán a kikiáltási árat jelentették ugyan, ám a régi művek hazai kelendőségét tekintve nagy eredmény, hogy egyáltalán elkeltek a viszonylag magasról indított tételek. (Sajnos ennek ellenkezőjére is volt jó néhány példa: a 14 millió forintra taksált nápolyi vagy flamand virágcsendélet-párképért például senki sem ajánlotta meg a minimális 14 millió forintot.) Az alacsonyabb árkategóriában másfél-kétszeres licitemelkedések is előfordultak: Frans Ryckhals 850 ezer forintról indított Borkóstolás című zsánerképe például 1,7 millióért, Caspar Netscher női képmása 1,8 után 2,8 millióért talált gazdára. A kétnapos aukció legnagyobb leütési árát Paál László Nyírfaerdő című, védett alkotása érte el (18/30 millió). A március eleji festményárverésen csupán néhány százezer forintos leütések születtek, ám a június 7-i aukción két kiemelkedő eredménynek is örülhetett a Nagyházi Galéria. Az ismeretlen 19. századi magyar festő által készített Krisztus szenvedése sorozat kétmilliós kikiáltási árán, Faragó Géza 160 ezer forintról indult Elegáns pár című festménye viszont közel tízszeres összegért (1,5 millió) cserélt gazdát.

Az Abigail Galéria májusi árverésén a várakozásoknak megfelelően Rippl-Rónai József Hölgy kék kalapban című pasztellje érte el a legmagasabb leütési árat (6/7,5 millió). Sikeres volt Frank Frigyes Hölgy pirosban című festménye (950 ezer/1,6 millió), Gyarmathy Tihamér viszonylag korai, 1949-es Testek térben című képe (1,6/1,8 millió), az alacsonyabb árkategóriában például Parrag Emil vagy Pauer Gyula alkotásai.

A BÁV május végi festményaukcióján a hazai klasszikus festők képei általában jól szerepeltek: Kádár Béla Idill című alkotásának ára 2,8-ről 3,6 millióra kúszott fel, Lotz Károly Lovak című munkája 600 ezerről 1,4 millióra. Ezzel szemben nem volt jelentkező a Francesco Solimenának tulajdonított Ecce Homóra (4,5 millió) és néhány más, magasabb kikiáltási árú régi festményre.