Hazánk érző, hatalmas szíve

Kőrösi Zoltán írt már regényeket és kisprózai köteteket, de úgy tetszik, a legújabb, tizedik könyve kelti a legnagyobb feltűnést. Az ok talán a címben is kereshető: a Milyen egy női mell? olyan cím, amelyre felfigyelhetnek a vásárlók. Igaz, a könyvrengetegben szükség van arra, hogy valami kíváncsiságot ébresszen, aztán meg ha valaki megveszi, majd olvasni kezdi a kötetet, a történet már magáért „beszél”.

A lényeget egyébként sokkal inkább kifejezi az alcím, a Hazánk szíve, amely erőteljesebben érzékelteti, hogy nagy ívű történetet kapunk, ráadásul olyat, amely képes magával ragadni, s amelyet olvasva azonosulni tudunk több szereplővel és a mesével is, belehelyezkedhetünk a történésekbe, a figurák életébe, így aztán képesek vagyunk arra is, hogy megrendüljünk a sorsukon. Mondhatnánk tulajdonképpen családregénynek ezt a közel 300 oldalas könyvet, de itt több család története bontakozik ki, s ezeken keresztül a 19. század közepétől körülbelül másfél évszázad magyar történelme elevenedik meg előttünk.

A középpontban természetesen életutak, sorsok, érdekes emberek állnak, de a történetükön keresztül kirajzolódik a történelmi háttér is. A regény szimbolikus eseménnyel, váratlan katasztrófával kezdődik, nem sokkal a „nagy szabadságharc” után. Azonnal rejtélyes történetbe csöppenünk, s a kíváncsiságunk végig fennmarad, köszönhetően a remek figuráknak, amelyeket Kőrösi Zoltán teremtett, valamint az érdekes történeteknek, amelyeket erőteljes, de könnyen olvasható nyelvezettel írt meg.

Bizonyos mondatok és motívumok végigkísérik a kötetet, búvópatakként újra és újra felbukkannak, úgy ismétlődnek, ahogy bizonyos események. Az ember hajlamos azt hinni, hogy az ő élete igazán egyedi, de azt tapasztalja olvasás közben, hogy míg a kötetben mindenki egyéniség, azért rengeteg hasonlóság fedezhető fel az életutakban. Így ismétlődik például a következő mondat: „Nem azért van az idő, hogy túléljük, hanem arra való, hogy újra és újra átéljük.” A kötet története is átélhető, esendő emberek születnek, tanulnak, szeretnek és szenvednek, vágyakoznak, csetlenek-botlanak, öregszenek, meghalnak. Valóban ott lüktet hazánk szíve ebben a hömpölygő történetfolyamban. EE