MNB rendelet a pénzfeldolgozásról és a bankjegyhamisítás elleni védelemről
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA rendelet szerint pénzforgalmazónak minősül az a szervezet, amely készpénz átutalást végez, továbbá a pénzváltó, a hitelintézet és a posta is. A pénzforgalmazó - így a bank is - csak akkor forgathatja vissza a bankjegyeket, ha azok valódiságát és forgalomképességét megvizsgálta. Visszaforgatásnak minősül a bankjegykiadó automaták - ATM-ek - feltöltése is. A vizsgálatot bankjegy-valódiságvizsgáló géppel kell elvégezni. Ennek úgy kell dolgoznia, hogy a kezelő ne tudjon beavatkozni a működésébe. Az MNB teszi közzé azon gépek és szoftverek jegyzékét, amelyekkel a valódiság vizsgálat elvégezhető.
A gépek működését is a jegybank ellenőrzi. Kézzel csak elháríthatatlan külső ok (vis maior) esetén lehet ellenőrizni a bankjegyek valódiságát. Az euró bankjegyek valódiságának ellenőrzésére is ezek a szabályok vonatkoznak, annyi eltéréssel, hogy az ezeket vizsgáló gépek jegyzékét az Európai Központi Bank teszi közzé. A rendelet előírja, hogy akinek egy bankjegy valódiságával kapcsolatban a legcsekélyebb kétsége is felmerül, annak át kell adnia a kérdéses pénzt a banknak, a postának vagy az MNB-nek. A gyanús bankjegy szakértői vizsgálatát a jegybank végzi.
A hamis, vagy meghamisított pénznek nincs értéke, ezért az ellenértéket sem az MNB-től, sem a pénzforgalmazótól nem követelheti az, aki ilyenhez jutott. Ha viszont valódinak minősült a gyanús pénz, akkor annak vissza jár az ellenértéke. Végül a rendelet a forint bankjegyek címletváltására állapít meg szabályokat. Bank a váltást a nála vezetett számla meglétéhez kötheti.
Egy alkalommal legfeljebb 50 darab bankjegy váltható át más címletre, illetve érmére. Ezért az átváltott bankjegyek értékének 5 százaléka számítható fel költségként. A bankoknak és a postának Budapesten és a megyeszékhelyeken kell 1-1 fiókot kijelölniük a címletváltásra.
