A lakáshitel-igényléshez a szükséges dokumentumok, igazolások bemutatásán túlmenően a pénzintézetek - részint fedezetként, más megközelítésben pedig keresztértékesítési gyakorlatukat követve - előírhatják az ügyfélnek egyéb pénzügyi szolgáltatások igénybevételét ahhoz, hogy a hitelfolyósítás megtörténjen.
Ezeket a feltételeket az ügyfelek természetesen elfogadják, hiszen a bankok többsége alkalmazza ezt a megoldást, nem jelent tehát kiutat máshová fordulni. Figyelemreméltó azonban, mely paraméterek váltanak ki nagyobb érzelmi ellenállást az ügyfelekben - állapította meg a BellResearch kutató- és tanácsadócég ingatlanfinanszírozásról és lakossági hitelpreferenciákról készített legújabb felmérésében, melyben partnere az Otthon Centrum és az Ingatlan.net volt.
A kutatás - az egy-két éven belül ingatlanvásárlást vagy átalakítást tervező, 18-64 éves internethasználókra fókuszálva - rávilágított arra, hogy a pénzintézetek által támasztott feltételek elfogadása inkább a kényszert jelenti, semmint a racionális pénzügyi gondolkodást. A potenciális hitelfelvevők körében a legnagyobb elfogadottságot a lakásbiztosítás tudhatja magáénak, azonban ezt is csak kevesebb mint a válaszadók fele (43 százalék) jelölte meg. A megkérdezettek 38 százaléka tolerálja azt, hogy lakossági folyószámláját is „át kell vinnie” a hitelező bankhoz, és csak minden ötödik jövendőbeli ügyfél vélte úgy, hogy életbiztosítást vagy éppen csoportos beszedési megbízási szerződést is kötne bankjával.
Drámainak tűnik azonban, hogy tízből hárman minden feltételt elfogadnának a hitelhez jutásért - mutat rá Harsányi Gábor, a BellResearch új üzletágak igazgatóhelyettese. Megdöbbentő összefüggéseket látunk, ha megnézzük, kik is valójában azok, akik „bármit aláírnak, ha megkaphatják a lakáshitelt”.
Legszembetűnőbb tényezőként az iskolai végzettség magyarázza a kényszerhelyzetben levők hozzáállását: minél kevésbé kvalifikált egy reménybeli lakáshiteles, annál inkább hajlandó arra, hogy a bank által meghatározott összes előfeltételt elfogadja. A lakóhely szerint vizsgálódva is azok tolerálnak többet, akik a hitelezés szempontjából kedvezőtlenebb helyzetben vannak, nevezetesen a községekben élők.
A kutatók az ingatlan értékének vonatkozásában is elemezték a válaszokat, az eredményekből az tűnik ki, hogy a legalacsonyabb árfekvésű ingatlanokban gondolkozók vállalnák a legtöbbet a hitelhez jutásért. Az időtáv tekintetében szintén jelentősek a különbségek. Akik csak később, egy-két éves távlatban terveznek hitelfelvételt, mindössze a negyede vállalna többet; azoknak viszont, akik már megvalósították volna terveiket, de ezektől különböző okok miatt el kellett állniuk, 38 százaléka nyilatkozta, hogy minden előfeltételt elfogadna a hitelért.
