Ebben a környezetben azonban az S&P500 tagjainak átlagos 3,8 százalékos osztalékfizetési rátája sokkal csinosabbnak tűnik. Természetesen nem szabad elfeledkezni arról, hogy az osztalékfizetés nem kőbe vésett momentum, könnyen elképzelhető tehát, hogy egy kedvezőtlen gazdasági környezetben a vállalatok az csökkentéséről és/vagy visszatartásáról döntenek. Ekkor pedig búcsút lehet inteni a kellemes osztalékhozamoknak, és persze az is valószínő, hogy ezeket a bejelentéseket a befektetők is eladásokkal honorálják.
Ennek fényében tehát érdemes a kérdést más megvilágításból kezelni: az amerikai államkötvények piacán hónapok óta tart a buli: részben a deflációs veszélyek pedzegetésével, részben a biztonságos szajkózásával újabb és újabb százmilliárdok vándoroltak ebbe a szegmensbe, holott a mögöttes történet (amerikai államadósság finanszírozása, az adósságpálya alakulása) koránt sem olyan csillogó, mint ahogy a média az előadja. Előbb-utóbb azonban ezen eszközosztály tekintetében is észbe kapnak majd a befektetők.
Megint az írek a tőzsdei hírek között. Tegnap az ír kormány meghosszabbította a rövid távú banki kötelezettségekre és betétekre vonatkozó garanciáját, amely igazából megfelelt a piaci várakozásoknak. A bankokkal kapcsolatos általános negatív attitűd (részben a stressz tesztekkel kapcsolatos kiújuló aggodalmak miatt) azonban duplán nehéz helyzetbe hozta az ír kormányt és a felügyelete alatt lévő Anglo Irish Bankot is. A pesszimizmus pedig szerepet játszhatott az euró gyengülésében is.
