A magán-nyugdíjpénztári befizetések felfüggesztésének legnagyobb veszélye, hogy alapvetően rendíti meg a bizalmat a hazai nyugdíjrendszer iránt. Tovább gyengíti a magyar lakosság hosszú távú öngondoskodásra irányuló motivációit, hiszen példát teremt arra, hogy az állam bármikor dönthet úgy, hogy egy több évtizedre szóló szabályrendszert bármikor felboríthat.
Az intézkedés az egyes tagok megtakarításait nem csupán a kieső 14 havi tagdíjának mértékével (ez több mint egyhavi bruttó bérnek megfelelő összeg) apasztja, hanem ennek a kamatos kamat típusú hozamnövekményével is, ami több évtized alatt az eredeti összeg többszörösét is kiteheti. A kompenzáció viszont kérdéses – ennek részleteiről egyelőre semmit nem lehet tudni. Az azonban bizonyos, hogy bármilyen későbbi kompenzáció jövőbeli kötelezettséget jelent a költségvetés részéről, amely ugyanúgy hiánynövelő tényező, magyarul ismét a jövő terhére adósodunk el a jelenbeli egyensúly elérése érdekében.
Az intézkedés alkotmányos aggályokat is felvet, hiszen a magántulajdont érinti. A jogbiztonság érdekében is kedvező volna, ha erre vonatkozóan mielőbb rendelkezésre állhatna egy alkotmánybírósági állásfoglalás – feltételezhetően mind a pénztárak, mind egyes pénztártagok beadványai már a napokban megérkeznek a testülethez.
