A felületes megfigyelő a deflációnak a fizetőképes keresletre gyakorolt hatását általában félreértelmezi – véli Steen Jakobsen, a Saxo Bank vezető közgazdásza. „Tegyük fel, hogy van két országunk, és az egyikben az éves szinten 3,0 százalék, a másikban viszont évente -1 százalék, akkor egy évvel később a deflációs ország "fizetőképes kereslete" 4 százalékkal múlja felül a másik országét (+3 százalék-1 százalék=4 százalék)” – mutat rá az elemző.
Japán átlagos inflációja az elmúlt tíz évben: -0,2 százalék , 10 éves halmozott érték 102,02. Az USA átlagos inflációja az elmúlt tíz évben: +2,4 százalék, 10 éves halmozott érték 78,43. Azaz a "különbség" 24 százaléka a deflációval magyarázható. Ugyanebben az időszakban a jen kereskedelemmel súlyozott árfolyama: 140-ről 170-re, azaz csupán mintegy 21 százalékkal emelkedett.
A fizetőeszköz ereje javarészt erre az egyszerű okra vezethető vissza, amit azonban a befektetők és az általános szakkommentátorok közül látszólag csak kevesen értenek.
A következő két grafikon azt a gyökeresen eltérő pályát mutatja be, amelyet Japán járt be az USA-hoz képest.
Egyértelmű, hogy Japánban szignifikánsan alacsonyabb volt az infláció, mint az USA-ban, és ennek a terhét a fizetőeszköz erősödése kompenzálta. Véleményem szerint ez a JPY erejét leginkább felhajtó tényező. Ugyanakkor helytelen lenne azt feltételezni, hogy a defláció gazdasági hatása általában kedvező, ezt szemlélteti a következő ábra.
A japán részvények árfolyama az 1980-as évekhez képest alig éri el a 25 százalékot, ami azt igazolja, hogy ugyan a fizetőeszköz erős, a magántőkét "kiszorítja az állami tőke, ami káros a gazdaság termelékenységére és a növekedésre nézve, mert az finanszírozása hatalmas gátat állít a jövőbeli növekedés elé (akárcsak Európában és az USA-ban). Az állami megtakarítások hiányát (a költségvetési hiány) két ellenkező irányú pénzáram kompenzálja: Az államkötvényekben (magánszemélyek) által elhelyezett megtakarítások alacsonyan tartják a hozamot – írja Steen Jakobsen. A tízéves japán állampapír 10 éve 2,0 százalék alatt teljesít.
Mi értelme lenne az értéktőzsdén kockáztatni, ha deflációval korrigálva 0,2 százalék negatív infláció mellett 2 százalékot lehet keresni? A G-20 országai közül Japánban a legalacsonyabb az értéktőzsdei jelenlét. A második ellentétes irányú áram az a pénz, amelyet a magasabb hozamra törő, a kockázatot Japánon kívül vállaló japán befektetők külföldön helyeznek el.
Japán a világ legnagyobb hitelezője, ahogy azt a McKinsey "Mapping the World" címen közzétett legfrissebb jelentése is szemlélteti. Valójában a külföldre kiáramló pénz "láthatatlan" jövedelmek formájában, mint "nettó külföldi bevétel" megjelenik a folyó fizetési mérlegben. Japán 3 trillió dollárt helyezett el eszközökben, többet, mint Kína. Az elmúlt két évtizedben a Nyugatot Japán finanszírozta, és bár az utóbbi időben Kína besegített, mégis Japán maradt a "nagyfőnök", ami a piacon jelenleg uralkodó politikai és gazdasági "értelmezést" tekintve ironikusnak tűnik – írja Steen Jakobsen.
Tokió polgármestere az újságok címlapjára került, amikor a miniszterelnökségért ringbe szállva azt találta mondani, hogy Japán végső soron mindig is bedobhatja az atombombát. Az atombombát? - kérdezték tőle megrökönyödötten. Igen, hangzott a válasz, több trillió értékű amerikai államkötvényt.
Következtetések:
A japán gazdaság továbbra is a világ egyik legkevésbé kutatott és leginkább félreértett gazdasága.
Japán sokak meglátása szerint "szegény", de hihetetlen megtakarításai és közösségi szelleme talán a világ egyik legerősebb nemzetévé emelik, amely a leginkább fel van vértezve arra, hogy a következő évtizedben reánk váró gazdasági erőpróbáknak fittyet hányjon. Ebből nyilván az következik, hogy Európa számára a Japán támogatását élvező megoldás jóval hitelesebb, mint az azt nélkülöző.
Japán változó gazdaságirányítása egyszerre jelent erőt és gyengeséget. A politika elmélete szerint jó eredmények szoktak születni abból, ha a politikusok képtelenek dönteni, és a politikai rendszer jelenleg, akárcsak Olaszországban, egyértelműen fásult és céltalan.
„Nekem személy szerint az a véleményem, hogy a jen továbbra is erős marad, a japán részvénypiac pedig az elkövetkező 10 évben a világ 5 vezető piaca közé fog tartozni (Európához képest). A hiteltorta mérete a tőkeáttétel szűkülése miatt csökken, így azok maradnak talpon, akiknek több megtakarítása van” – vélekedett Steen Jakobsen Megérjük, hogy a dollár/jen árfolyama 65,00 lesz, a Nikkei pedig 2 az 1-hez lepipálja Európát – tette hozzá.
