A varsói tőzsde nyerésre áll a régióban

A globális részvénypiaci befektetőkért folytatott versenyben a Varsói Értéktőzsde nyerésre áll a régió egyéb tőzsdéivel szemben. A forgalom csökkenése, az új tőzsdei bevezetések hiánya, a gyenge vagy meggyengített intézményi befektetői háttér a budapesti és prágai börze lemaradását, jelentőségének marginalizálódását okozta. A cseh és magyar vállalatokkal szemben a lengyel cégek előszeretettel használhatják és használják hazai értékpapírpiacukat forrásbevonásra (részvény- és kötvénykibocsátásra). A növekvő részvénykínálat erős és aktív hazai kisbefektetői és intézményi invesztorokra talál, míg a külföldi befektetők általában a régiós fejlődő piaci portfólióikban a török és orosz piacon felvett túlsúlyokhoz képest alulsúlyozottan tartják a lengyel befektetéseiket, tehát jelenleg nincs túlzott optimizmus beépülve az árfolyamokba, pedig a lengyel gazdaság teljesítménye kapcsán általában a „válságálló” jelző jut leginkább a befektetők eszébe, utalva a 2008–09-es globális recesszióban nyújtott gazdasági teljesítményre. (A lengyel GDP 2008-ban és 2009-ben 5,1 és 1,7 százalékkal nőtt, míg a világgazdaság 2008-ban 1,5 százalékkal bővült, amikor Japán és az Egyesült Államok már recesszióban volt, míg 2009-ben 2,4 százalékkal csökkent a globális kibocsátás.)

Joggal merülhet fel azonban a kérdés, hogy a jelenlegi európai adósságválságban is ilyen stabil teljesítményt nyújthat-e a lengyel gazdaság? Véleményünk szerint a sokkal inkább exportorientált cseh és magyar gazdaságnál Lengyelország ezúttal is jobban teljesíthet, ahol probléma ugyan a magas költségvetési hiány okozta adósságemelkedés és annak 55 százalékos alkotmányos gátja, de a várt 2011-es és 2012-es GDP-bővülés egyelőre jóval megelőzi a régiós társait. (Várt GDP-növekedés 2011 és 2012-re: Lengyelország 4,0 és 3,2 százalék; Csehország: 2,0, 1,7; Magyarország: 1,5, 1,5.) Az egészen közeli, néhány hónapos kilátásokat vizsgálva is kedvezőbb a kép Lengyelországgal kapcsolatban, mert a régiós beszerzésimenedzser-indexek, fogyasztói bizalmi mutatók között is a legjobbak a lengyel gazdaság állapotáról készült felmérések. A régióban vezető makroadatok következtében a WIG 20, a varsói tőzsde hivatalos blue-chip indexe az idén eddig (2011. november 15.) a legjobb teljesítményt mutatta (osztalékhozammal együtt, forintban számolva: –11 százalék; Prága: –15; Budapest: –23).

A lengyel bankszektor A globális gazdasági lassulás, valamint a fejlett országok szuverénadósság-válsága a régiós, köztük a lengyel bankrendszerre is rányomta a bélyegét. Ugyanakkor a bankrendszer relatív teljesítménye a régiós bankok átlagához képest az elmúlt hónapokban is jól mutatta, hogy sérülékenysége, külső sokkokra való érzékenysége jóval alacsonyabb. Mind a 2008-as pénzügyi válság alkalmával, mind pedig az elmúlt hónapokban a lengyel és a többi régiós ország bankrészvényeinek árazása jelentősen kitágult, jelenleg több mint kétszeres árazáson forog. Habár ez elsőre jelentős különbségnek tűnik, a lengyel bankrendszer állapota azonban teljes mértékben indokolja ezt.

Az utóbbi hónapokban az európai bankrendszer szolvencia-, illetve likviditási helyzete újra a figyelem középpontjába került A lengyel bankpapírok árfolyamát is nagyrészt ez mozgatta az elmúlt időszakban, annak ellenére, hogy az ottani hitelintézetek nagy részének külföldi forrásokra való ráutaltsága igen alacsony. Emellett ráadásul a tőkehelyzetük is kiemelkedő, a bankrendszer tőkemegfelelési mutatója jóval az elvárt minimum felett van, ez további stabilitást jelent a rendszerben.

A másik – és a régióban talán még fontosabb – központi témát a devizahitelek adták, nagyrészt a jelentősen gyengülő régiós devizák miatt. Mivel Lengyelországban már 2006-ban felfigyeltek a devizahitelezés veszélyeire, attól kezdődően jelentősen szigorították a hitelkihelyezés szabályait. Ennek következményeként azonban elérték, hogy a nem teljesítő hitelek aránya a devizahiteleknél kisebb, mint a zlotyban denomináltak esetén.

Harmadrészt, igen negatív hatással volt a régiós bankok jövedelmezőségére a bankadó bevezetése. A jelenlegi lengyel költségvetést figyelembe véve az ottani bankszektor sem mentesülhet e teher alól, ám annak az esélye, hogy az ottani bankrendszerben is olyan jelentős hatást eredményez, mint Magyarországon, a választások eredményének figyelembevételével minimálisra csökkent.

Főként ha a lengyel politika figyelembe veszi a lakosságra, illetve a vállalati hitelbővülés reálgazdaságra gyakorolt pozitív hatását. Hazánkkal ellentétben ugyanis a lengyel hitelnövekedés a lakossági szegmensben még a legrosszabb időszakban sem csökkent 5 százalék alá, a céges hitelkihelyezések pedig egy jelentősebb visszaesés után az idén már 10 százalék feletti növekedést mutatnak.

A lengyel gazdaság az elmúlt évek magas költségvetési hiánya miatt hasonló problémákkal küzd, mint a régió és immár a fejlett világ jó néhány országa. A kedvezőbb növekedési kilátások, a jobb gazdasági mutatók, valamint a stabil bankszektor, illetve annak relatíve alacsony sérülékenysége következtében azonban esély van arra, hogy a jövőben is az átlagnál jobban szerepeljen.

n Pálfi György, a szerző az AEGON

Magyarország Befektetési Alapkezelő részvényportfólió-menedzsere