„Itt vagyunk, és itt van velünk az a 100 ezer ember, aki a hátrányos megkülönböztetés ellenére kitartott mellettünk, akik mellett mi is ki fogunk tartani. 3 millió reálhozam-kifizetésből kevesebb mint 3 ezer panasz érkezett a PSZÁF-hoz” – hangsúlyozta az elnök.Bába Julianna figyelmeztetett: a magánnyugdíj-pénztári szektor továbbra is működni akar, a jelenlegi költségszinten viszont már nem lehet sokáig fedezni a kiadásokat, és a vagyonkezelési díj is kevés a minőségi vagyonkezeléshez. A kormányzatnál épp ezért azért lobbiznak, hogy ezeken a szinteken változtassanak. Mivel az önkéntes nyugdíjpénztárak is megsínylették a történteket, a Stabilitásnál szeretnék, ha a jövőben szektor semlegesen támogatná a kormány az öngondoskodást.
Borza Gábor, ING Nyugdíjpénztár ügyvezetője, a Stabilitás elnökségi tagja előadásában elmondta: 2011 első negyedévében még több mint 3 ezer milliárd forint volt a pénztáraknál, a átutalása után 244 milliárd forint maradt a 100 ezer maradó tagnál. A reálhozam 215 milliárd forint volt, az átutalt vagyon 8 százalékának megfelelő összeg volt. Sok vád érte a pénztárakat, hogy nem képződött bizonyos esetekben reálhozam. Ez ott fordult elő, ahol a „hosszú táv” nem működött: nem léptek be elég régen, nem volt rendszeres befizetés, sok átlépés volt.
Folyamatos volt a hatósági figyelem, vizsgálódott a PSZÁF mellett a KEHI, eközben a jogszabályi környezet is instabil volt, folyamatosan változott menet közben. Bevételek eközben nem voltak, költségek viszont ugyanúgy voltak. A minimális bevételből – 246 millió forint – szinte a teljes összeget ki kellett fizetni felügyeleti díjként.
Az önkéntes nyugdíjpénztárak jobban állnak – mondta Borza – bár a létszám csökken, a maradók vagyona növekedett. A választható portfólióval nem rendelkező pénztárak hozama meghaladta a választható portfóliós kasszákét a válság időszakában. Amikor viszont nincs válság, bízni lehet abban, hogy a választható portfóliók jobbak lesznek. A jövő szempontjából fontos lenne növelni az önkéntes pénztárak ismertségét, és részt kívánnak venni a szabályozás felülvizsgálatában is.
Magam sem érzem fekete-fehéren megválaszolhatónak, hogy a tőkefedezeti rendszer mindig jobb-e, mint a felosztó-kirovó rendszer” – magyarázta a Stabilitás Pénztárszövetség konferenciáján Oszkó Péter volt pénzügyminiszter.
Az egyedi számlás tőkefedezeti rendszer akkor éri meg, ha a bevezetés miatti államadósság kamatterhe alacsonyabb, mint a később jelentkező implicit államadósságé – mondta a szakember. Azt szokták érvként felhozni, hogy a mostani magas kamatterhek később alacsonyabbak lesznek. A politikusok viszont mindig képesek olyan helyzetet teremteni, hogy magas maradjon az államadósság kamatterhe. A finanszírozást emellett nem csak az államadósság kamatterhe, de a demográfiai tényezők is befolyásolják. Ha ez a teher automatikusan nő, nem csak a kamatterhek, de a tőkerész miatt is nőni fog a nyugdíjkasszára háruló teher. Azzal pedig a volt pénzügyminiszter szerint nem érdemes érvelni, hogy adunk adókedvezményt, és születik 1 millió gyerek, mert ez nem ilyen egyszerű.
A miniszter szerint a kormány rájött, hogy a külső egy igen jelentős része a háztartásoknál van, akik érzékenyen reagálnak a forint gyengülésére. Erre adott egy nagyon rossz választ a kormány a végtörlesztéssel, amelynek hatására a forint annyit gyengült, hogy az államadósság visszaugrott a 82 százalékára – mondta Oszkó. A kormány nem vette figyelembe, hogy nem az államadósság a nagy probléma, hanem a külső adósság nagysága. Jobb lett volna, ha a kormány a nyugdíjvagyont inkább erre használja fel, így kisebb mértékben emelkedett volna az országkockázat, kevésbé gyengült volna a forint. A volt pénzügyminiszter szerint a nyugdíjvagyont egy gazdasági kísérletezés fedezetére használta fel a kormány, és mivel elfogyott, kénytelen most másik forrást keresni, ezért kullogott vissza az IMF-hez.
