Kockázatkezelés nélkül nincs jó hozam

Romlik a unit linked életbiztosítások renoméja – panaszkodnak a biztosítók. A válság elmúlt néhány évében ugyanis ezek a konstrukciók nem tudták hozni az ügyfelek által elvárt és az értékesítők által beígért magas hozamokat. A MoneyMoon szakportál adatai szerint például a részvényalapok ötéves hozamai többnyire egyszámjegyűek, és gyakran olyan alacsonyak, hogy a befektetés költségét mérő TKM mutatót sem haladják meg.

A veszteségek csökkenthetők lennének, ha az ügyfelek a piaci változásokat folyamatosan nyomon követve, rendszeresen átrendeznék a portfólióikat. Ez a tudatos viselkedés azonban csak a kliensek elenyésző hányadára jellemző – mondják a biztosítók. Korábban ugyan az volt az álláspont, hogy ez nem olyan nagy probléma, a folyamatos, rendszeres vásárlás során ugyanis az árfolyamveszteségek automatikusan elsimulnak. Hiszen ha ugyanakkora összegért a mélyponton vásárol valaki befektetési egységeket, akkor több egységet kap, s ezzel az árfolyamok emelkedéséből is jobban részesedik. Mára viszont a biztosítók zöme már belátta, hogy ez nem elegendő.

Választék alapokból egyébként lenne, hiszen a piaci szereplők egy-egy életbiztosításhoz legalább 8–10 eszközalapot kínálnak egy ilyen biztosítás mellé, de van olyan módozat is, amelyhez 60-féle alapból lehet válogatni. A pénzügyekhez kevéssé értő ügyfél viszont a jelek szerint nehezen igazodik el ezek között, és többnyire szakértői segítséget igényel. Sokkal jobban szereti, ha már a szerződéskötéskor összeállítanak neki egy, a kockázatvállalási hajlandóságának megfelelően diverzifikált portfóliót. Ehhez aztán később sem nyúlnak hozzá túl gyakran, ami a piacok kedvezőtlen alakulása során, egy kockázatos alap esetén több tíz százalékpontos árfolyamveszteséget is eredményezhet.

A Generalinál például az ügyfelek 15, az Allianznál mindössze 10 százaléka figyeli rendszeresen az alapjait, és alakítja át a piaci trendeknek megfelelően portfólióját. A többi biztosító is arról számol be, hogy az ügyfelek zöme legfeljebb évente egy-két alkalommal nyúl hozzá az alapjaihoz, akkor is a pénzügyi tanácsadója javaslatára. Igaz viszont az is, hogy a legtöbb biztosító az ennél gyakoribb váltogatást bünteti, évente általában csak egyszer-kétszer lehet ingyen cserélgetni az eszközalapokat, ezt követően alkalmanként 2-3 ezrelékes díjat számítanak fel a cégek, ami gyakori cserélgetés mellett több százalékpontot is lecsíphet a potenciális hozamból.

Néhány kivétel persze akad, az ING-nek van olyan biztosítása, amelynél évente 12-szer is át lehet rendezni ingyen a portfóliót, az Aegonnál az interneten történő ügyletek ingyenesek, a Signalnál pedig az új Alpha életbiztosításon belül lebonyolított alapváltásokért nem kell fizetni.
Mivel az ügyfelek többsége önállóan nem képes megfelelő döntéseket hozni a portfóliójáról, a biztosítók közül az elmúlt két-három évben egyre többen vezették be a különféle árfolyamfigyelő szolgáltatásokat.

Az első ezen a téren az Aviva volt, mostanra viszont az Allianz, a Groupama Garancia, a Generali, a Signal, az Union, a CIG Pannónia, az Uniqa és az Erste is kínál a problémára megoldásokat, az Aegon és az ING pedig tervezi a bevezetésüket. Bár a cél azonos, a szolgáltatások között elég nagyok a különbségek, az Ersténél például mindössze egy stop loss funkció működik, ami durva esések idején megállítja a további zuhanást, máshol SMS-ben értesítik az ügyfelet arról, hogy a megváltozott piaci helyzet miatt érdemes a portfólióban növelni vagy mérsékelni a kockázatot. Vannak olyan biztosítók is, amelyek teljesen automatikusan elvégzik ezt a feladatot, az Uniqánál például az alapok kezelésébe építették be ezeket a funkciókat, a Signalnál olyan szolgáltatás működik, amely technikai paraméterek alapján mozgatja egy magasabb kockázatú és egy garantált pénzpiaci alap között.

A legtöbb váltás ezeknél a szolgáltatásoknál a nagyobb tőzsdei árfolyammozgások idején következik be, de a tudatos, piacokat figyelő ügyfelek is ilyen helyzetekben csoportosítják át a vagyonukat. Emellett azonban az életpálya alakulása is fontos egy unit linked biztosítás esetében, az erstések például a nyugdíjcélra vásárolt termékeknél azt szokták javasolni az ügyfélnek, hogy a nyugdíj előtt két-három évvel folyamatosan tegye át a pénzét kevésbé kockázatos eszközalapokba.

Az eszközalapok megválasztása egyébként kockázatosság szempontjából a futamidő során eléggé szélsőséges. Vannak biztosítók, például a CIG Pannónia vagy az Allianz, ahol a részvényalapok a legnépszerűbbek, mások, például a K&H és az Erste viszont éppen a legalacsonyabb kockázatú alapjait tudja a legjobban eladni, a piacvezető ING-nél is főleg a két végletet kedvelik az ügyfelek, a közepes kockázatú és hozamígéret-konstrukciókat kevésbé vásárolják.

Az ilyen életbiztosítások díjbevétele 2010-ben dinamikusan növekedni kezdett, a 2009-es 183 milliárdról 204 milliárd forintra hízott. Ez 2011-ben nem nőtt ugyan tovább, de ebben komoly szerepet játszott a végtörlesztés is, amely miatt az utolsó negyedév értékesítési szempontból gyengén sikerült.

Az új biztosítások jellemzői közé tartozik, hogy a korábbiaknál rugalmasabbak, kevésbé büntetik, ha valaki átmenetileg csökkenti vagy szünetelteti a befizetéseket, és olyan szolgáltatások kapcsolódnak hozzájuk, amelyekkel az eddigieknél jobban vagy olcsóbban lehet kezelni a piaci kockázatokat.

Az ilyen életbiztosítások díjbevétele 2010-ben dinamikusan növekedni kezdett, a 2009-es 183 milliárdról 204 milliárd forintra hízott. Ez 2011-ben nem nőtt ugyan tovább, de ebben komoly szerepet játszott a végtörlesztés is, amely miatt az utolsó negyedév értékesítési szempontból gyengén sikerült.

Az új biztosítások jellemzői közé tartozik, hogy a korábbiaknál rugalmasabbak, kevésbé büntetik, ha valaki átmenetileg csökkenti vagy szünetelteti a befizetéseket, és olyan szolgáltatások kapcsolódnak hozzájuk, amelyekkel az eddigieknél jobban vagy olcsóbban lehet kezelni a piaci kockázatokat. -->