A kezdeményezés azonban egyelőre nem érte el a célját; a kereskedelmi bankok jelentős része szerződést sem kötött a Magyar Államkincstárral az otthonteremtési támogatás beépítésére saját hitelajánlataiba, aminek következményeként sem a hitelkeresletre, sem a lakáskeresletre nem gyakorolt érdemleges hatást a támogatás jelenlegi formája. 2011 végén kormányrendelet keretei fektették le a 2012 elején életbe lépő új otthonteremtési programot, amelynek részeként a kormányzat a kincstáron keresztül kamattámogatást nyújt új és használt lakást vásárlók számára, illetve a felmondott jelzálog-fedezetes hitellel rendelkező ingatlanok megvásárlásához, hátralékos adósok kisebb lakásba költözéséhez, valamint a devizaalapú hitelek forintra váltásához.
Maga a kamattámogatás a hitelt igénybe vevő magánszemélyek számára kiemelkedően kedvező, hiszen a kincstár átvállalja a fizetendő kamat 50–70 százalékát – hitelfelvételi céltól és a gyermekek számától függően – az első évben, majd a támogatás az 5. évben 35–50 százalékra mérséklődik lineáris, évente megvalósuló fokozatos csökkenés eredményeként. A kormányrendelet kiköti, hogy az ügyleti hitelkamat nem lehet magasabb, mint az állampapír (1 vagy 5 éves futamidő) hozama plusz 3 százalék.
Az érvényesíthető kamatplafon és a kamattámogatás együttes hatásaként az első két évben akár a devizaalapú hiteleknél is kedvezőbb törlesztőrészletet eredményezne. Több, az adósra vonatkozó korlátot is mghatároztak a jogszabályban. Az új lakás telekár nélkül meghatározott vételára a rendelet szerint nem lehet több 30 millió forintnál, a használt lakásoknál és a felújításnál pedig 15 millió forintos limitet határoz meg a jogszabály. A támogatott kölcsön összegénél 10 millió forint a felső határ, ha új lakás építéséről vagy vásárlásáról van szó, a használt lakásoknál és a korszerűsítésnél pedig 6 millió forintot határoztak meg korlátként.
Az igazi visszatartó erőt viszont láthatóan nem ezek a beépített korlátok jelentik, hanem a kamatplafon. Az ügyleti kamat maximalizálása miatt ugyanis a bankok számára nem elég vonzó a konstrukció, hiszen a forrásköltséghez képest elérhető legfeljebb 2 százalékpontos felár nem elegendő a kockázatok és a költségek fedezésére. 2005 januárja óta az egyéves állampapírhozam felett átlagosan 5,1 százalékpontos felárral helyezik ki a bankok a jelzálogfedezettel bíró lakáscélú hiteleket.
Azaz még a válság előtti minél magasabb hitelállományért folyó intenzív verseny sem tette lehetővé a 3 százalékpont elérését, illetve egyetlen egyszer, a Lehmann-csődöt követő hónapban 2,5 százalékpontra csökkent a különbség, ami azonban csak annak volt köszönhető, hogy az állampapírpiac sokkal gyorsabban tudott reagálni a negatív fejleményekre, mint a bizonyos tehetetlenséggel bíró lakossági hitelpiac.
Miközben az otthonteremtési kamattámogatás egyik kiemelt célja a hitelüket nehezen fizetők támogatása kisebb lakásba költözés esetén, addig jelenleg a vételi érdeklődések alig több mint 10 százalékát motiválja kisebb lakásba költözés.
Míg közel 120 ezer fizetési hátralékkal rendelkező lakossági jelzálog-fedezetes hitelszerződéssel rendelkezik a bankszektor, addig éves szinten a kisebb lakásba költözők által generált tranzakciók száma a jelenlegi információk alapján 12 ezerre becsülhető. Nem könnyíti a megszorult hitelesek kisebb ingatlanba költözésének folyamatához igénybe vehető kamattámogatás megszerzését az a feltétel sem, hogy az eredeti vételárnál maximum 20 százalékkal alacsonyabb áron értékesíthető a problémás mögötti ingatlan.
Az ország nem egy pontján haladja meg az árcsökkenés az említett mértéket. Ha pedig egy devizahiteles igényli az otthonteremtési kamattámogatást hitelének rendezéséhez, csak abban az esetben adható meg számára, ha a bank a devizahitel forintra történő konvertálásánál 25 százalékot elenged a tőketartozásból. Ez a 25 százalék azonnali és később meg nem térülő veszteség a banknak, így ez sem növeli a bankok otthonteremtési kamattámogatási programban való részvételi motivációját.
Értesüléseink szerint a kormány módosíthat a jelenlegi feltételrendszeren. A változtatásnál figyelembe kell venni a várható költségvetési hatásokat is, hiszen a lakástámogatás címén elkölthető összeget a jelenlegi környezetben feltehetően nem emelheti jelentősen a kabinet.
Nincs fellendülés a lakossági hitelpiacon
A tavalyi év sem hozott jelentős élénkülést a hazai lakáshitelpiacon. Bár a 2011-ben folyósított új kölcsönök mennyisége a megelőző évi 173 milliárd után már 225,5 milliárd forintot tett ki, tényleges növekedésről nincs szó, hiszen a kedvezményes végtörlesztést hitelből megoldó devizaadósok több tízmilliárddal srófolták fel az állományt.2011-ben viszont jelentősen emelkedett a forintalapú lakáshitelek ára: a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint míg 2010 végén 8,41 százalékon állt az átlagos kamatláb, addig tavaly decemberben már csaknem 120 bázisponttal magasabb, 9,60 százalékos szinten volt. A drágulás persze nem meglepő, leginkább a piaci feltételek változására vezethető vissza. A piaci várakozások szerint arra sincs sok esély, hogy komoly mértékű élénkülés következzen be a hitelek piacán.
A Magyar Nemzeti Bank előrejelzése szerint a lakossági hitelállomány 2012-ben nemcsak nem növekszik, de a csökkenés dinamikája fokozódik, azaz az otthonteremtő kamattámogatás jelenlegi formájában nem befolyásolja a hitelezést.
2011-ben viszont jelentősen emelkedett a forintalapú lakáshitelek ára: a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint míg 2010 végén 8,41 százalékon állt az átlagos kamatláb, addig tavaly decemberben már csaknem 120 bázisponttal magasabb, 9,60 százalékos szinten volt. A drágulás persze nem meglepő, leginkább a piaci feltételek változására vezethető vissza. A piaci várakozások szerint arra sincs sok esély, hogy komoly mértékű élénkülés következzen be a hitelek piacán.
A Magyar Nemzeti Bank előrejelzése szerint a lakossági hitelállomány 2012-ben nemcsak nem növekszik, de a csökkenés dinamikája fokozódik, azaz az otthonteremtő kamattámogatás jelenlegi formájában nem befolyásolja a hitelezést. -->
