A pénzcsapok brutális megnyitása mindössze nem jelenti az szükségszerű megugrását, lévén, hogy ez csupán egy szükséges, de nem elégséges feltétele az inflációnak. Mérhető pénzromlás ugyanis csak akkor lesz ebből, ha ennek a pénznek egy része legalább be is kerül a pénzpiacok véráramába, hitelként kihelyezésre kerül és egyidejűleg az áruk és szolgáltatások teljes kínálata (GDP) a pénz iránti kereslettől elmaradó mértékben növekszik.
A pénzkereslet megugrásáról azonban egyelőre szó sincs. Sőt a hitelfelvevők most világszerte azon vannak, hogy korábbi hiteleik előtörlesztésével lehetőleg minél gyorsabban szabaduljanak a súlyos adósságterhektől, és ez pénzt ír ki a rendszerből.
Az inflációs veszély az euróövezetben is felerősödhet abban a pillanatban, amint a bankrendszer elkezdi jobban áramoltatni azt a pénzt a gazdaságba, amelyet az Európai Központi Banktól kapott nem kevesebb mint ezer milliárd euró értékben két korábbi alkalommal az LTRO (Long Term Refinancing Operation) néven ismert hároméves kölcsönprogramok keretében. Jelenleg azonban a bankok ahelyett, hogy így tennének, a likviditás egy részét még mindig inkább az EKB-nál parkoltatják biztonságban, de továbbra is csak éhbérért.
Amint viszont a pénzáram elindul a gazdaság irányába, az infláció tényleg felpattanhat. Ekkor minden azon múlik majd, hogy a jegybankoknak sikerül-e ellenintézkedéssel beavatkozni az események menetébe. Erre többek között az alapkamat vagy a kereskedelmi bankokra vonatkozó kötelező tartalékráta megemelésén keresztül lenne mód. Ami a dolgot mégis megnehezítheti, az annak a kockázata, hogy a jegybanki szigorítás, a pénz kivonása a gazdaságból lefojthatja az éppen csak élénkülésnek induló konjunktúrát.
A potenciális drágulás egy másik okozója az úgy nevezett költségoldali infláció. Ez akkor mutatkozik, ha a termelési költségek – nyersanyagok árai, bérek, adók – emelkednek, és ezt a termelők nem hajlandók „lenyelni” a saját profitjuk csökkentésén keresztül, hanem átháríthatják a termékek vásárlóira az árak emelésén keresztül. E tekintetben leginkább az olajár alakulása játszik szerepet, amely éppen az utóbbi időkben drágult jelentősen. Németországban például főként ennek eredményeként nőtt 1,7 százalékról 2 százalékra az augusztusi infláció, és az elemzők emiatt várnak az eurótérség egészében is növekedést 2,5 százalékra.
