Rettegnek a pénzügyi szakemberek a természeti katasztrófáktól

A természeti tőke szerepe az utóbbi időben rohamosan felértékelődött. Az IMF és a Világbank becslései szerint 2050-re bolygónk népessége valószínűsíthetően eléri a 9 milliárd főt, a világ élelmiszer-, takarmány- és rostanyag-szükséglete pedig az előrejelzések szerint 70 százalékkal fog nőni. 

„A természeti tőke megőrzése nélkül aligha van esélyünk, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetből fenntartható módon lábaljunk ki. Ahhoz, hogy a tényleges károkat legalább megbecsülni tudjuk, elengedhetetlen, hogy a kormányzati- és magánszektor számszerűsíteni kezdje a környezetre gyakorolt gazdasági hatásokat.” - mondta Katka Benesova, az ACCA Csehországért, Szlovákiáért és Magyarországért felelős területi igazgatója.

A GDP kalkuláció vagy a vállalatok éves jelentései jelenleg nem vagy csak elvétve tükrözik a környezeti nyereségek és veszteségek tényleges értékét. Az ökológiai terhelést is számításba vevő könyvelési módszer elterjedésére ugyanakkor csak évek múlva kerülhet sor, pedig egyes szakértők szerint a kormányzatok 10, 20, vagy akár 30 százalékkal is bővíthetnék GDP-jüket ily módon. A folyamat felgyorsításához először azonban számos akadályt és félreértést kell tisztázni – mutat rá az ACCA, a világ legnagyobb pénzügyi és számviteli szakembereket tömörítő szakmai szervezete. 

A tanulmány: Természeti tőke – mit gondolnak a számviteli szakemberek? (Natural Capital – what do accountants think?) rávilágít, hogy az értekezés alapjául szolgáló kutatás válaszadóinak egyértelmű a vállalati érték és a környezeti erőforrások közötti összefüggés. A felmérésben szereplő pénzügyi- és számviteli szakemberek 81 százaléka szerint a magánszektornak komoly felelőssége van a környezet megóvásában, és 63 százalékuk hiszi, hogy a szervezetük hosszú távú sikeressége erősen függ a természeti erőforrások fenntarthatóságától.

Ennek ellenére csak kevesen tesznek konkrét lépéseket az ügyben. A megkérdezett szakemberek 62 százaléka dolgozik olyan szervezetnél, mely jelentései során nem veszi számításba az ökológiai ráfordításokat.

A válaszadók a legfőbb hátráltató tényezőknek az egységes metodika és a globális sztenderdek hiányát (51%), az elvárt szakértelem és a tapasztalat elmaradását (49%), valamint a kiértékelési módszerek problémáját (48%) jelölték meg. 

„Számos kezdeményezés és iránymutatás született az elmúlt években, melyek a megfelelő irányba mutatnak. Félő azonban, hogy a természeti kincseink jelenlegi ütemben történő kiaknázásának következtében már így is késésben vagyunk.” – mondta Katka Benesova. „Megfelelő képzés és egyértelmű iránymutatás nélkül továbbra is csak a sötétben tapogatózunk.”

A felmérésben résztvevő válaszadók öt olyan számszerűsíthető kockázatot is azonosítottak, melyek komoly hatással lehetnek a magánszektor pénzügyi működésére, ezek:
 
1. A vállalat reputációjának sérülékenysége (68%),
2. Problémák a napi szintű működésben (61%),
3. Bizonytalanság és megnövekedett költségek a nyersanyagok beszerzésekor (50%),
4. Ellátási-lánc kockázatok (47%),
5. Financiális kockázatok (46%).
 
A felmérésben résztvevők szerint ezek a rizikó faktorok közép- és hosszú távon még inkább meghatározóak lesznek. Háromnegyedük ezért nyitott lenne a témával kapcsolatos képzésekre és iránymutatásokra, melyek segíthetik őket a kockázatok minimalizálásában