Kitart az OPEC, esik az ár

A napi kétmillió barrelre taksált túlkínálat nem zavarja a Kőolajexportáló Országok Szervezetét (OPEC), amely a bécsi miniszteri értekezletén úgy döntött: nem változtat a kitermelési kvótán. Ennek nyomán az olaj ára újabb négyéves mélypontra ereszkedett. Az északi-tengeri Brent hordónkénti ára 75 dollár alá, az amerikai WTI pedig 71 dollár alá zuhant, 2010 óta először. Ez fajtánként négy-négy dolláros zuhanást tükröz néhány óra leforgása alatt.

A találkozóról kiadott közlemény arra utal, hogy a tizenkét tagország – a külső termelő Oroszországgal és Mexikóval folytatott egyeztetések után, valamint Venezuela és Irán kitermelés-csökkentései igényei ellenére – meghajolt a szaúdi álláspont előtt, és a piacra bízza a megoldást. Olyan stabil árat szeretne az OPEC, amely megfelel a tagállamok bevételi és fejlesztési igényeinek, de nem töri meg a világgazdaság növekedését sem, amely lassú iramúnak ígérkezik. Idén 3,2, jövőre 3,6 százalékos ütemet jelez előre az exportálók társasága. Ez a vérszegény fellendülés élénkíti ugyan az olajkeresletet, de az OPEC-en kívüli termelők napi 1,36 millió hordónyi többlete ezt ellensúlyozza. Ráadásul az OECD-térségben, vagyis a fejlett ipari államokban az olajkészletek meghaladják az ötéves átlagot.

Elemzők abból a feltevésből indultak ki, hogy ilyen körülmények között az OPEC meg akarja őrizni a nagyjából negyven százalékra tehető világpiaci részesedését, s ezért nem nyúl a kitermelési plafonhoz. A szakértői véleményekben ellenvetésként elhangzott persze az is, hogy a kitermelés csökkentését elég nehéz volna nemzeti kvótákra lebontani, és ellenőrizni, hogy a tagországok betartják-e a megállapodást. A vonatkozó kérdésre mindenesetre azt válaszolta Szalem El-Badri, az OPEC főtitkára, hogy a tagországok átlagos kitermelése nem tért el érdemben a napi harmincmillió hordós céltól, kivéve a 2012-es esztendőt. Ám a múlt hónapban a kitermelés csaknem napi egymillió hordóval átlépte ezt a felső határt. A főtitkár hozzátette: a szervezet kivár, megnézi, hogyan reagál a piac. Árcél nincs, pánik sincs, s emlékeztette a hallgatóságát, hogy látott ő már 15 dolláros hordónkénti árat is.

Arra a felvetésre, hogy egyes miniszterek korábban százdolláros tisztességes árat emlegettek, azt felelte, hogy országonként eltérő költségvetési kalkulációkat alkalmaznak. S valóban, akadhat olyan tagállam, amely százdolláros hordónkénti olajbevételre számít, de olyan is, amely csak ötvendollárosra.

Palaalkony vagy orosz álom?

Az orosz Lukoil elnökhelyettese és igazgatósági tagja, Leonyid Fedun azt mondta Londonban a Bloombergnek, hogy e döntés nyomán bealkonyul az amerikai palaolaj-kitermelésnek, mert ezen az áron ez a tevékenység már nem nyereséges. Amerikai szakértők szerint azonban hatvan és hetven dollár között még megéri, vagyis a forradalom folytatódik. De a Nemzetközi Energiaügynökség is attól tart, hogy jövőre tíz százalékkal csökkenhetnek az amerikai iparági beruházások. Az Egyesült Államok teljes olajtermelése már meghaladta Szaúd-Arábiáét és Oroszországét, s az OPEC-től származó importja is drámai mértékben visszaesett, ami felforgatta a piacot és új geopolitikai erőviszonyokat teremtett.