Drága az OPEC terve

Rekordot dönthet az S&P tőzsdeindex, amelynek hátterében nemcsak a laposnak ígérkező amerikai kamatpálya, a vártnál jobb vállalati profitjelentések sora, az eurózóna és Japán további monetáris könnyítése, valamint a kínai félelmek apadása áll, hanem az is, hogy az északi-tengeri Brent olaj ára viszonylag szűk, mindössze négydolláros sávban mozgott.

Az áringadozási mutatók is csillapodásra utalnak, igaz, a Brent hordónkénti ára 50 dollár fölé kúszott az utóbbi napokban, és az amerikai WTI alapfajta is 48 dollárra drágult. Ez azonban még belefért az utóbbi hetek mozgásaiba, főként, hogy a friss áremelkedésnek átmeneti okai lehetnek, Líbiából és Brazíliából ugyanis politikai feszültségek és sztrájkok miatt kevesebb olaj érkezhet a világpiacra. Szerda délután visszatért a sávjába az olaj: a készletek gyorsabban emelkedtek a vártnál az USA-ban, így a Brent 50, a WTI 47 dollár alá került.

A globális kínálat még most is meghaladja a keresletet, és az ár továbbra is a tavaly nyárinak kevesebb mint a fele. Az alacsony ár viszont élénkíti a keresletet, és kiszorítja a piacról mindazokat, akik ezen a szinten nem tudnak versenyképesen kitermelni, és ezért a fejlesztéseket is elhalasztják.
Az amerikai palatermelők most kezdik igazán érezni a tavaly novemberi OPEC-döntés hatását.

A szervezet akkor változatlanul hagyta a napi 30 millió hordós kvótát a tizenkét tagország számára, hiába jellemezte a piacot a túlkínálat. Ez a helyzet viszont az amerikai kitermelés látványos felfutása miatt alakult ki. Az Egyesült Államok a technológiai fejlődés és a palaolaj felszínre hozatala révén néhány év alatt megkétszerezte a kitermelését, amely idén áprilisban napi 9,6 millió hordóval tetőzött.

Az amerikai energiaszektor statisztikai adatait gyűjtő Energy Information Administration (EIA) szerint a 2009 és 2014 között a világpiacra került napi ötmillió hordót kitevő új kínálatból 3,3 milliót az észak-dakotai és texasi palakitermelés szolgáltatott. Az új technológiát alkalmazó és a nehezen hozzáférhető kőzetrétegekből olajat kipréselő cégek eddig jól alkalmazkodtak az OPEC árversenyéhez, mert a költségeket csökkenteni tudták. Az amerikai kitermelés azonban szeptemberben napi 9,1 millió hordóra csökkent, és az EIA előrejelzése szerint jövőre havi átlagban 8,9 millióra apadhat. Ez nem látszik drámai változásnak, de minthogy az OPEC olaja iránti kereslet a Nemzetközi Energiaügynökség szerint napi 31 millió hordóra emelkedhet 2016-ban a tavalyi 29,3 milliós szintről, hozzájárulhat a piaci egyensúly javulásához.

Az OPEC-nek nagyon sokba került ez a stratégia, hiszen a bevételek megcsappantak, s még a gazdag Szaúd-Arábiában is a GDP húsz százalékára emelkedhet a költségvetés hiánya. A szervezet decemberben tart ülést, amelyen a politika aligha módosul, viszont Irán nyilván bejelenti, hogy a nagyhatalmakkal kötött atomalku nyomán jövőre akár napi félmillió hordóval is növelni kívánja a kitermelést és az exportot.

Oroszország rekordon

Az olajkereslet és a -kínálat jövőre egyensúlyba kerülhet, a prognózisokban azonban sok a bizonytalanság. Oroszország kitermelése például rekordszintre emelkedett, mert most érnek be a 2010–2014-es, hordónkénti százdolláros szintre alapozott beruházások. A kitermelés szeptemberben napi 10,77 millió hordóra kapaszkodott fel, ez tízszázalékos növekedés egy év alatt. Ugyanilyen arányban bővült a kivitel is, amely napi 5,42 millió hordóra nőtt.