Jól bírja a rubel
Az olaj világpiaci ára 2014 második felében meredek esésbe kezdett, ami érzékenyen érintette az olyan országok gazdaságát, amelyek erősen az olajexport-bevételekre épültek, mint például Oroszország. Az, hogy az ország költségvetése mem omlott össze, nagyban köszönhető a rubel árfolyammozgásának, az orosz deviza leértékelődése ugyanis tompította a sokkhatást. Az elv egyszerű: költségvetési szempontból (egyéb elemeket nem mérlegelve) hiába esik a nyersanyag árfolyama dollárban számítva, ha eközben a deviza ugyanolyan mértékben leértékelődik, hiszen ilyenkor a rubelben kifejezett bevétel változatlan marad, a kiadások nagy része pedig helyi devizában keletkezik. A fenti alkalmazkodásnak köszönhetően a Brent kőolajfajta rubelben kifejezett hordónkénti ára az olaj mélyrepülése ellenére éveken át a 3200–4000 rubeles sávban mozgott, egészen az idei évig.
A Brent január végén egészen 27 dollár környékére merészkedett, ami az év eleji szinthez képest 22 százalékos esést jelentett, eközben a rubel a korábban tapasztaltaknál jóval kisebb mértékben, „mindössze” 10 százalékkal értékelődött le. A következő hónapokban mutatkozó növekedés átmenetinek bizonyult, júniusban ismét esni kezdett a rubelben kifejezett hordónkénti ár is, az energiahordozó két hónap alatt közel 20 százalékkal lett olcsóbb, miközben a rubel kisebb kilengésektől eltekintve összességében stagnált. Felmerülhet a kérdés: a rubel leértékelődése miért nem követte le a Brent árfolyammozgását?
Az orosz gazdaság kedvezőbb helyzetét igazolja az is, hogy a jegybank legutóbbi ülésén a piaci várakozások ellenére nem vágott kamatot, ezzel jelezve, hogy a növekedési aggodalmak helyett a korábbi rubelgyengülés miatti inflációs sokk kezelésére koncentrál, ez utóbbi ugyanis szigorúbb monetáris politikát indokol. Így aztán az alacsony olajárak ellenére a közeljövőben aligha lehet olyan stresszre számítani az orosz devizapiacon, mint amilyet például 2014 végén láthattunk.
