Az öregségi legkisebb összege (a nyugdíjminimum) 2008. január 1. óta 28 500 forint. Miért ilyen alacsony ez az összeg közel egy évtizede, és egyáltalán mire szolgál? A nyugdíjminimum eredeti célja, hogy a teljes öregségi nyugdíj minimális összegét meghatározza, vagyis meghúzza azt az alsó összeghatárt, amelynél főszabályként nem lehet kisebb egy teljes nyugdíj. Ez az egyetlen különbség a teljes nyugdíj és a résznyugdíj között, ez utóbbinak ugyanis nincs minimumösszege, bármilyen alacsony is lehet. (Résznyugdíjat az kaphat, aki nem szerzett 20 év szolgálati időt – ami a teljes nyugdíjhoz szükséges legrövidebb tartam –, legalább 15 évi szolgálati időt azonban igen.)
A nyugdíjmegállapítás kapcsán a 28 500 forintos nyugdíjminimumnak már régen nincs lényeges szerepe, hiszen az utóbbi években a nyugdíjszámítás során figyelembe vett „életpálya”-átlagkereset (az a számított havi nettó átlagkereset, amelyet az 1988. január 1. óta szerzett, a nyugdíjjárulék alapját képező keresetekből és jövedelmekből számítanak ki) az esetek túlnyomó többségében messze meghaladja a 28 500 forintos alsó határt. Az öregségi nyugdíjak átlagos összege 120 ezer forint körül alakul, vagyis négyszer akkora, mint a nyugdíjminimum. Akkor hol van igazi szerepe a nyugdíjminimumnak, és miért nem emelkedik, ha a nyugdíjmegállapítás kapcsán a jelenlegi összegében már elveszítette a gyakorlati jelentőségét? Ráadásul 2008. január 1. óta a nyugdíjak összege mellett jelentősen nőtt és folyamatosan nő a nemzetgazdasági átlagbér, a és a garantált bérminimum egyaránt. A választ csak akkor adhatjuk meg, ha áttekintjük, hogy az öregségi nyugdíj megállapításán túl milyen egyéb területeken játszik fontos szerepet az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege. A méltányossági nyugdíj megállapítása, a méltányossági nyugdíj emelése és az egyszeri segély feltételei és összege egyaránt a nyugdíjminimumhoz vannak kötve. E téren a nyugdíjminimum jelentősége nagy.
A szociális ellátások terén a nyugdíjminimum jelentősége hatalmas, ugyanis az öregségi nyugdíj legkisebb összegének különböző százalékos mértékeiben határozzák meg a következő ellátások feltételeit és mértékét: aktív korúak ellátása, ezen belül a foglalkoztatást helyettesítő támogatás, a települési támogatás, a közgyógyellátás, továbbá az egészségügyi szolgáltatásokra való jogosultság. Ezek mellett a havi rendszeres szociális ellátás (az időskorúak járadéka, az egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatás, valamint az ápolási díj) emelése vagy csökkentése is a nyugdíjminimum összegének változásához van kötve. A fogalmát is a nyugdíjminimum összegéhez kötött mértékekben szabályozza a szociális törvény. A személyes gondoskodást nyújtó ellátásokért fizetendő térítési díj, valamint az intézményi elhelyezésért fizetendő térítési díj feltételei körében szintén fontos szerepet játszik a nyugdíjminimum.
A gyes, a gyet és az anyasági támogatás összegét ugyancsak a nyugdíjminimum különböző százalékos mértékeiben határozza meg a családok támogatásáról szóló törvény. Az egészségbiztosítási ellátások körében a baleseti táppénz összege függ a mindenkori nyugdíjminimumtól. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosultság feltételei között szerepel a nyugdíjminimum meghatározott százaléka. Az ingyenes gyermekétkeztetésre való jogosultság és az ingyenes tankönyvellátás részben szintén ennek a függvénye. A gyám pénzbeli ellátásának, továbbá a hivatásos gondnok díjazásának mértéke ugyancsak a nyugdíjminimum százalékos mértékében van meghatározva.
Ha e hatalmas ellátási területeket egyben látjuk, akkor nyilvánvaló, hogy a nyugdíjminimum összegének emelése összességében százezernél is több ellátást, támogatást, segélyt érinthet, vagyis százmilliárdos nagyságrendű kiadási többletet okoz az állami költségvetésben. Ezért a nyugdíjminimum emelésére vonatkozó politikai ígéreteket nagyon körültekintően kell megvizsgálni, mert az elsősorban nem is a nyugdíjrendszerben jelentkező hatalmas kiadási többlet fedezetét mindenképpen elő kell teremteni.
