A bevétel töredéke sérülhet

A műanyag zacskók betiltása rövid távon nem érintené érzékenyen a Mol csoportot. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium célja, hogy jelentősen csökkenjen a forgalmazott műanyag zacskók száma, hosszú távon a teljes tiltást tervezi a tárca. Ezeknek és az egyszer használatos műanyag eszközöknek, például evőeszközöknek a kiszorítása már jövőre megkezdődhet. A téma egyre több országban merül fel, ami a zacskógyártó cégek mellett az alapanyaggyártó olajipari vállalatokat is érinti.

Szakértők érdemi árfolyamhatást nem várnak emiatt a szektorban, a Molnál sem számítanak visszaesésre. A műanyag zacskók kis sűrűségű polietilénből, úgynevezett LDPE-ből készülnek. Ennek az anyagnak kisebb a szakítószilárdsága, viszont hajlékonyabb, mint más műanyagok.

Elemzők szerint a szabályozás negatív hatását csökkenti, hogy a műanyag bevásárlótáskákra már 2012-től érvényben van környezetvédelmi termékdíj, amelynek egyszer már volt keresletcsökkentő hatása, illetve hogy a kedvező gazdasági konjunktúra miatt erős a kereslet az LDPE más felhasználási területein.

Ráadásul a Molnak a műanyagok közül ezen van az egyik legalacsonyabb árrése, emellett az európai kilátások sem kedvezők, mivel az Egyesült Államokban sok palagáz érhető el olcsón, és erre az utóbbi időben jelentős etilénalapú petrolkémiai kapacitás épült ki. A közel-keleti térségben is viszonylag sok az olcsó földgáz, amely a polietiléngyártás alapanyaga.

A Mol csoport tavaly 220 ezer tonna LDPE-t gyártott, ez az 1,14 millió tonnás teljes polimergyártás 19,4 százaléka. Nagy sűrűségű HDPE-ből, amelyet jellemzően palackok, flakonok, erősebb dobozok, konténerek és vízvezetékek gyártásához használnak fel, 386 ezer tonnát gyártott a Mol, míg polipropilénből 530 ezer tonnát. Az LDPE ára tonnánként körülbelül 1400 dollár volt 2017-ben, ez hozzávetőleg 365 ezer forint. Ennek a bruttó marzsa szakértők szerint körülbelül 700 dollár lehetett, azaz 195 ezer forint tonnánként. Vagyis a Mol teljesen bevételének alig 2 százaléka származhatott az LDPE-ből. Információink szerint pedig ennek is csak egészen elhanyagolható részét teszi ki, amit kifejezetten az egyszer használható nejlonzacskók alapanyagaként ad el a csoport.

A Mol a hosszú távú stratégiájában a propilénértéklánc bővítésére helyezi a hangsúlyt. Ennek a műanyag-alapanyagnak az előállításához nem földgázra, hanem kőolajra van szükség. A naftából, azaz vegyipari benzinből készülő, magasabb hozzáadott értékű műanyagokat magasabb árréssel lehet értékesíteni, és nem versenytársai az olcsó földgázra épülő új kapacitásoknak. A Mol egyébként 2030-ra finomítói kihozatalának felét nem motorüzemanyagként kívánja előállítani – ma ez az arány 70 százalék körüli szinten van. Az egyéb termékek kihozatalának növelésében kiemelt szerep juthat a petrolkémiai alapanyagoknak. Ez egyrészt az elektromos autók térnyerésével, illetve a belső égésű motorral szerelt autók egyre szigorúbb kibocsátási normáival, valamint azzal lehet összefüggésben, hogy az összetettebb műanyagok iránt várhatóan növekszik majd a kereslet a fosszilis üzemanyagokkal szemben. Ebbe illeszkedik be a poliolprojekt is. Ez a folyamat egyébként a kontinens többi olajcégénél is megfigyelhető: nem épülnek új finomítói kapacitások, viszont petrolkémiaiakat terveznek. Az osztrák OMV például szakértők szerint már el is érte a fele-fele arányt, ha a globális műanyaggyártó Borealisban lévő 30 százalékos tulajdonrészét is beleszámítjuk.