Relatív értelemben sem drága a Mol

A Mol szépen teljesített 2018 első három negyedévében, és a negyedik negyedévre is erős számokra lehet számítani, ekkor ugyanis a finomítói marzs eredményrontó hatását nagyjából kompenzálhatta a javuló petrolkémiai árrés. A kutatás-termelés szegmens azonban már gyengébb eredményeket szállíthat a csökkenő olajárak miatt.

A társaság jól halad a 2030-as célkitűzései teljesítése felé: a finomítási szegmens (downstream) célja, hogy a motorüzemanyag arányát a jelenlegi 70 százalékról 50 százalékra csökkentse, és a petrolké­miai termelést tovább erősítse.

Támogatandó az irány, ugyanis pár éven belül az alternatív energiahordozók közlekedésben való elterjedése miatt tetőzhet az üzemanyag-kereslet a régiónkban. A kutatás-termelés (upstream) divízió kirobbanó formában volt 2018-ban a relatíve magas olajáraknak köszönhetően. Pozitív hír, hogy a tervek szerint a termelő mezők kihozatala 2023-ig sem csökken százezer hordó alá, kis szerencsével azonban organikus készletnövekedésre is számítani lehet 2019 folyamán a norvégiai fúrások eredményeként.

A fogyasztói szolgáltatások szegmensében folyamatosan növekszik a nem üzemanyag-alapú termékek értékesítése, továbbá alternatív üzemanyagok értékesítésével, mobilitási szolgáltatások bevezetésével készül a társaság az olajkorszak visszaszorulására. Az INA sorsa továbbra is bizonytalan:

az idei első negyedévben befejeződhet a per, amelyet a Mol indított a horvát állam ellen. Egy kedvező bírósági ítélet akár tetemes kártérítési összeg megítélését is eredményezheti.

A Mol tehát 7,26 körüli P/E-rátáját tekintve nem tűnik drágának sem abszolút, sem a versenytársakhoz mért relatív értelemben. Vétellel a csatorna alján, 3100 forintnál érdemes próbálkozni. A stop loss megbízást a 3000 forintos lélektani határ és támasz alá érdemes elhelyezni, 2980 forintnál. A trendcsatorna felső száránál érdemes profitot realizálni 3460 forint környékén, mellyel egy kedvező, 3:1 arányú potenciális nyereség-veszteség hányad lenne elérhető.