A múlt év utolsó negyedévében a részvénypiacok csaknem 20 százalékos esésekor már úgy tűnt, hogy a válság küszöbén állunk, de a januári rali hamar megnyugtatta a befektetőket. Talán túlságosan is. Jóllehet a részvény- és a kötvénypiacok az erősödés jeleit mutatják, de a gazdasági adatok már nem igazán adnak okot az optimizmusra. Előbb vagy utóbb újra esni fog a piac, és akkor igen szűk mozgásterük lesz azoknak, akik bennragadnak a magas áron vásárolt kockázatos eszközökben.
Nemcsak az árkorrekcióktól és a vállalati csődöktől fognak szenvedni, de nem fognak jól árazott befektetési kategóriájú papírokat sem találni, amelyeknek az év elejei rali alaposan felvitte az értékét.
Amíg kitart a kockázati hajlandóság, addig nem lehetetlen jól keresni a kockázatosabb eszközökön, és elfogadható hozamú, biztonságosabb papírokat keresni. A gazdasági lassulás olyan adósságtörlesztési problémák sorozatát hozhatja el, amelyekhez a befektetők nem szoktak hozzá.
Már csak ezért is óvatosan kell kezelni azokat a kibocsátókat, amelyeket súlyosabban érintene a kereskedelmi háború – például az autógyártókat –, vagy amelyeknek nincs a Brexitre „no-deal” tervük. De túl nagy kockázatot rejtenek az alárendelt kötvények és az átváltható kötvények egyes típusai is. Érdekesek lehetnek viszont az európai bankok szenior fedezetlen kötvényei – a periféria pénzintézetei körében még lehet vonzó hozamokat találni elviselhető kockázat mellett.
Például az olasz UniCredit 2023-as lejáratú szenior fedezetlen kötvénye 2,55 százalékos hozamot kínál, de akit zavar az olasz politikai helyzet bizonytalansága, az jónak találhatja a spanyol BBVA 2025 májusi lejáratú szenior fedezetlen kötvényét 1,45 százalékos hozammal, vagy a Caixa Bank 2024 februári lejáratú kötvényét, amelynek a hozama 2 százalék.
Az európai bankok szenior fedezetlen kötvényei átlagosan 140 bázisponttal kínálnak jobb hozamot, mint a német államkötvények, és a szektor tőkemutatói viszonylag jók a pénzügyi válságot követő szerkezeti átalakítások miatt.
