Rekordmélyen a Duna: veszélybe kerülhetnek az ivóvízkészletek – komoly üzemeltetési kíhívás ez
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságTörténelmi mélypontra süllyedt a Duna vízállása több magyarországi mérőállomáson. Esztergomnál július 28-án mínusz 27 centimétert mértek, hat centiméterrel kevesebbet a 2018-ban feljegyzett korábbi negatív rekordnál. Pakson július 27-én mínusz 106 centiméterig apadt a folyó, Baja térségében pedig július 29-én már mindössze 3 centiméteres vízállást jelzett az országos vízügyi mérce. Az alacsony dunai vízállás hatással lehet a parti szűrésű ivóvízbázisokra is.
A negatív értékek nem azt jelentik, hogy a folyó mélysége nulla alá csökkent: a vízállást az adott mérce önkényesen meghatározott nullpontjához viszonyítják. A rekordok mégis jól mutatják az apadás rendkívüli mértékét. A Világgazdaság korábbi cikkében mutatott rá, hogy Budapest és Vác között hatalmas mederszakaszok és homokpadok kerültek szárazra, miközben a folyó menti kutak vízszintje is jelentősen csökkenhet.
A Duna vízhozama egyes szakaszokon az ilyenkor jellemző mennyiség alig több mint harmadára esett: a szokásos másodpercenkénti 4700 köbméter helyett csupán mintegy 1650 köbmétert mértek. Az alacsony vízszint már a hajózást, az áruszállítást és az ipari vízkivételt is súlyosan érinti. Pakson két erőművi blokk teljesítményét kellett visszafogni, hogy betartsák a Dunába visszavezetett hűtővízre vonatkozó környezetvédelmi előírásokat.
A folyó biztosítja a kutak utánpótlását
A kisvíz az ivóvízellátást is érzékenyen érintheti, mivel Magyarország ivóvíztermelésének jelentős része parti szűrésű vízbázisokra épül. Ilyen vízbázisról akkor beszélünk, ha a kutakból kitermelt víz utánpótlásának több mint fele egy közeli folyóból vagy más felszíni vízből érkezik.
A Duna vize a meder kavicsos-homokos rétegein keresztül lassan a part menti kutak felé áramlik. A több méter vastag természetes szűrőréteg visszatartja a szennyeződések jelentős részét, így általában jó minőségű nyersvíz kerül a vízművekhez. Budapest és az agglomeráció ellátása szinte teljes egészében ilyen, elsősorban a Szentendrei- és a Csepel-szigeten kialakított kutakra támaszkodik.
Az alacsony vízállás azonban megváltoztatja az áramlási viszonyokat. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) szakmai beszámolója szerint ilyenkor csökken a folyóból a vízadó rétegbe jutó víz mennyisége, ezért kisebb lehet a kutak hozama. A szivárgás lelassul, a víz hosszabb időt tölt a kavicsos-homokos közegben, és a kitermelt víz összetétele is módosulhat.
Nemcsak a mennyiség lehet probléma
Tartósan alacsony vízállás esetén megnőhet a folyótól távolabbi, szárazföld felől érkező felszín alatti vizek aránya. Ezek minősége eltérhet a megszokott parti szűrésű vízétől:
- több vasat,
- mangánt,
- ammóniumot
- vagy egyéb oldott anyagot tartalmazhatnak. Intenzíven művelt, ipari vagy sűrűn beépített területeken a háttérből érkező szennyeződések kockázata is nagyobb lehet - mutatott rá a NAK.
Az alacsony vízállás tehát kettős kihívást jelent. Egyrészt csökkenhet az adott kútból biztonságosan kitermelhető vízmennyiség, másrészt gyakoribb vízminőségi ellenőrzésre és esetenként intenzívebb kezelésre lehet szükség. A kutak túlzott terhelése tovább süllyesztheti a felszín alatti vízszintet, ezért a szolgáltatóknak folyamatosan változtatniuk kell az egyes víznyerő helyek igénybevételét.
Budapesten ugyanakkor jelenleg nincs közvetlen ellátási veszély. A Fővárosi Vízművek korábbi tájékoztatása szerint a rendszer kapacitástartalékokkal rendelkezik, a kutak terhelését pedig a Duna állapotához igazítják. A víztermelés zavartalan, a szolgáltatott ivóvíz minősége megfelel az előírásoknak.
A mostani helyzet ezért még elsősorban üzemeltetési kihívás, nem pedig ivóvízválság. A kockázat akkor növekedne meg érdemben, ha a vízállás heteken vagy hónapokon át fennmaradna a jelenlegi szinten, miközben a hőség miatt magas maradna a lakossági fogyasztás is. A Duna apadása így nem jelenti azt, hogy rövidesen elfogy a csapvíz, de egyértelmű figyelmeztetés: a folyók vízjárásának szélsőségesebbé válása már az ország stratégiai ivóvízbázisainak hosszú távú biztonságát is érinti.
Jó tudni, hogy Európa egyik legnagyobb, egy helyre koncentrált parti szűrésű ivóvízkészlete a Szentendrei-szigeten található. Innen elégítik ki Budapest ívóvizigényének mintegy 70 százalékát.
