Immunerősítéssel készítik fel az ínséges időkre a magyarországi bankokat
Új jegybanki követelmények a veszteségrendezésbe vonható forrásokra
A 2007–2009-es pénzügyi válság rámutatott, hogy a nagybankok esetében az elhúzódó és gyakran bizonytalan kimenetű felszámolási eljárások piaci zavarokat okozhatnak és veszélyeztethetik a pénzügyi stabilitást. A legtöbb országban ennek egyetlen alternatívája az állami pénzből megvalósuló bankmentés volt, amely végső soron az adófizetőket terhelte. Ennek megfelelően az újonnan kialakított szanálási keretrendszer elsődleges célja, hogy a bankmentés költségei a tulajdonosokra, a professzionális hitelezőkre és a pénzügyi szektor szereplőire háruljanak. Ezen alapelv érvényesülése érdekében a szanálási hatóságok szigorú előírásokat vezetnek be az intézmények forrásszerkezetére vonatkozóan.
A tőkekövetelményeken felül a bankoknak plusz stabil, MREL-képes (Minimum Requirement for own funds and Eligible Liabilities) forrásokat kell tartaniuk, fel kell készülniük arra, hogy egy nagyobb egyedi vagy rendszerszintű sokk esetén is biztosítani tudják működésük feltételeit és alapvető szolgáltatásaikat. Ezen forrásokból – ha szükségessé válik – adófizetői pénzek bevonása nélkül újratőkésíthetők az intézmények.
Az MREL-követelmény megállapításának kritériumait egy, az Európai Bizottság által kiadott rendelet részletezi, de mértékére vonatkozóan nem határoz meg egységes értéket. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) mint szanálási hatóság ezért a hazai székhellyel rendelkező bankokra egyedileg, intézménycsoportokra konszolidáltan állapítja meg az MREL-követelményt. A határon átnyúló intézmények esetében az érintett országok szanálási hatóságai együttesen, szanálási kollégiumokban döntenek az elvárásokról. A bankuniós országoknál a szanálási hatóság a brüsszeli székhelyű Egységes Szanálási Testület (Single Resolution Board – SRB).
Az Európai Uniós szanálási hatóságok megközelítése az MREL-követelmény tekintetében jellemzően konzervatív. Kisebb teret ad a feltőkésítési mennyiség korrekciójára és piacbizalmi puffereket is előír az intézményeknek.
Átlátható és versenysemleges elvárások
Az MNB az MREL-követelmények előírásában nagyfokú átláthatóságot és versenysemlegességet érvényesít. Alapelveiben arra törekedett, hogy a hazai intézményeknek egymással és regionális versenytársaikkal szemben is világos, egyenlő versenyfeltételeket biztosítson.
A kisebb intézmények esetében elegendő a tőkekövetelmények betartása, ha az MNB megítélése szerint egy esetleges válsághelyzetben a hitelintézet felszámolással is kivezethető a piacról. Ugyanakkor a jelentősebb betétállománnyal rendelkező közepes intézményeknél is indokolt lehet kritikus helyzetben az életképes részek és a betétállomány értékesítése és ezáltal a gazdaság számára fontos funkciók más tulajdonos általi további működtetése. Ennek megfelelően a portfólió eszköz-forrás egyensúlyának biztosításához esetükben is szükség lehet – az egyedi mérlegszerkezettől, a forrás összetételétől és az eszközök kockázati profiljától függően – önálló MREL-előírásra. Az MNB erről a szanálási tervezés során elvégzett elemzések eredményeként egyedileg dönt az érintett intézmények szanálási tervében. A nagybankok szanálási tervében rögzített stratégia szerint a szanálás az intézmény egésze vagy egy része működésének fenntartására irányul, szanálási eszközként pedig a hitelezői feltőkésítés alkalmazandó. A tulajdonosi tőke esetleges elvesztése esetén ennek megfelelően az intézmény további működéséhez szükséges forrásokat alapvetően a professzionális, nem lakossági hitelnyújtóknak kell biztosítaniuk. Ezen intézményeknél a tőkekövetelményen felül tehát egy olyan feltőkésítési mennyiséget is elő kell írni, amely jelentős veszteségek mellett is biztosítja az intézmény kritikus funkcióinak a reálgazdaság finanszírozásához szükséges fennmaradását. A szanáláshoz vezető veszteségnek a teljes, kockázattal súlyozott mérlegfőösszegre (RWA) és ezáltal a szavatolótőke-szükségletre gyakorolt hatását az MNB egységes módszertannal számszerűsíti a szanálási tervekben. A módszertan kiindulópontja, hogy egy szanáláshoz vezető stresszhelyzetben elszenvedett veszteség mértékével – jellemzően hitelezési kockázati eseményt feltételezve – csökken a megmaradó intézmény mérete és tőkeszükséglete. Ezáltal az MNB az egyes intézmények egyedi portfóliójából kiindulva számszerűsíti a szanálás után várhatóan szükséges tőke, vagyis a feltőkésítési mennyiség mértékét.
Ezt akkor lehet tovább mérsékelni, ha az MNB a szanálási stratégia végrehajtásakor a fennmaradó intézmény méretét erőteljesen csökkentő intézkedés (jellemzően eszközátruházással járó szanálási eszköz) alkalmazását is tervezi. Ilyenkor az MNB már a tervezés során egyedileg felméri a szanálás után várhatóan fennmaradó portfóliót és az annak fenntartásához szükséges tőkeszintet.
Az MNB – a hazai hitelintézetek számára kedvező módon – a piaci bizalom fenntartásához általánosságban elegendőnek tartja a várhatóan megmaradó portfólió tőkeigényének biztosítását, feltéve, ha a szerkezetátalakítási terv garantálja a pufferek feltöltését az érintett időszak végére.
Az MREL-képes forráshiány kötvénykibocsátásokhoz vezethet
Az MNB az idei évben a vonatkozó EU-rendelet alapján meghatározza az érintett pénzügyi intézmények MREL-követelményét. Az ebben meghatározott, veszteségviselésre és feltőkésítésre alkalmas forráselemek minimális arányát fokozatosan, négy év alatt kell elérni, majd a későbbiekben folyamatosan fenn is kell tartani. Az MNB az MREL-elvárások mértékét évente felülvizsgálja.
Az intézményeknek a követelményt saját tőkével vagy éven túli lejáratú, biztosítékkal – mint például a jelzáloglevelek esetében a zálogjog – nem fedezett, nem biztosított betétből származó forrásokkal kell teljesíteniük. Az MNB háttérszámításai szerint az előírások teljesítéséhez egyes nagybankoknál szükség lesz MREL-képes források bevonására. Ehhez több bank is kötvények kibocsátását tervezi.
A négyéves alkalmazkodási idő ellenére, a fokozatosan emelkedő elvárások miatt az első kibocsátásokra már 2019-ben, 2020-ban sor kerülhet. Az MNB piacfelmérése szerint ezen kötvények nagy részét a hazai intézményi piac is képes megvásárolni, a nemzetközi kibocsátásokkal pedig biztosítható a teljes körű megfelelés és a speciális forráskövetelmények széles körű diverzifikálása.
A szerzők a Magyar Nemzeti Bank vezető szanálási munkatársai
