Rekordot döntöttek tavaly a részvény-visszavásárlások az Egyesült Államokban,
a Goldman Sachs gyűjtése szerint 509 milliárd dollár értékben zajlottak ilyen tranzakciók, ha az adatot megtisztítjuk a részvénykibocsátások, fúziók és akvizíciók egyszeri hatásától.
Más számítások szerint ez az összeg elérte a 800 milliárd dollárt, és meghaladta önmagában a Facebook vagy az Exxon Mobile piaci kapitalizációját is. A nettó vevői oldalon a vállalatokon kívül még az egyéni befektetők álltak, akik 190 milliárd dollár értékben vásároltak. Az intézményi befektetők, így a nyugdíjalapok és a külföldiek nettó eladói pozíciót vettek fel, és 460 milliárd dollárt vontak ki az amerikai részvénypiacokról.
A Bloomberg összeállítása szerint a visszavételek nélkül az S&P 500 átlagos egy részvényre jutó nettó eredménynövekedése 2,5 százalékkal lassabb lett volna, hiszen az EPS kiszámításakor a részvényszám a nevezőben jelentősen befolyásolja az eredményt. Bár az adatok első látásra megdöbbentők, a Goldman szakemberei szerint a teljes S&P 500-on elérhető hozamnak csak 20 százalékát teszik ki a részvény-visszavásárlások, 15 százalékban az osztalékok, 65 százalékban pedig az árfolyam-emelkedés az ok.
Az azonban inkább elgondolkodtató, hogy a készpénzt nem lehetne-e okosabban felhasználni, mint például osztalékot fizetni, a hitelállományt csökkenteni, vagy esetleg akár készpénzben fizetni akvizícióért, terjeszkedésért. Ekkor a reálgazdasági hatás is mérhető lenne. Arról nem is beszélve, hogy sokszor az egyébként is alulteljesítő vállalatok nyúlnak ehhez az eszközhöz, mint például a Hewlett Packard, amelynek buybackaránya elérte a 14 százalékot, ám a mégsem tud emelkedni.
A teljes cikket a Világgazdaság pénteki számában olvashatja
