Az elmúlt évek részvénypiaci ralijával párhuzamosan gyorsult fel az amerikai S&P 500-ban szereplő vállalatok részvény-visszavásárlási trendje. Míg 2013 és 2017 között összesen 2,9 ezermilliárd dollár értékben történtek vételek, 2018-ban a történelem során először ezermilliárd dollár feletti volt a tranzakciók értéke.
Idén április végéig már 272 milliárd dollár értékű share buybacket jelentettek be, tehát új rekordra számíthatunk.
A különbség a korábbi évekhez képest az, hogy a kifulladó IT-szektortól átvették a stafétabotot az energia és az ipari termékek előállítói, megduplázva korábbi részvételüket.
A top 5 szektorból érkezik a vételek 82 százaléka, de nem feltétlenül a nagy visszavásárlók teljesítenek a legjobban. Kivétel az IT-szektor, ahol tavaly 369 milliárd dollár értékű volt a költés, és az S&P 500 szektorainak teljesítményét is vezette 22,5 százalékkal. Másrészt a pénzügyi szektor, amely a teljes elköltött összeg 20 százalékáért felelt, a harmadik legrosszabb teljesítményt mutatta az indexen belül.
Az is tanulságos, hogy nem kellett feltétlenül erre a célra költeni a pénzt a piaci árfolyam emelkedéséhez:
az ingatlanszektor részvényvisszavételei a teljes összeg 1 százalékát is alig érik el, mégis 19,5 százalékos teljesítményt nyújtottak tavaly.
Talán első hallásra nem teljesen érthető, hogy a Fortuna Advisors miért számolja ki évről évre a vállalatok hatékonysági mutatóit az elmúlt öt évre visszatekintve, az általa összeállított ROI indexet használva. Ez az indikátor azt mutatja meg, hogy egy adott vállalat részvényei hogyan teljesítettek a sajátrészvény-vásárlások után. A nyertes ebben a versenyben már a harmadik évben az Nvidia 70,4 százalékos ROI-mutatóval, miközben a medián tavaly alig haladta meg a 8 százalékos megtérülést. Az alacsony ROI azt jelenti, hogy a vállalatok a csúcson vásároltak a saját papírjaikból, tehát a Fortuna értelmezése szerint túl sokat fizettek.
A teljes cikket a Világgazdaság pénteki számában olvashatja
