Soktényezős játszma a devizakereskedés

Tegnap, az inflációs adatsorok megjelenése után, nagyobb ingadozást mutatott a forint kereskedése az euró ellenében. Reggel 324,8-hez közeledett a kurzus, miután közzétették a KSH által számított hazai árindexet, amely 3,9 százalékra, hat és fél éve nem látott szintre gyorsult. Majd a kurzus az erősödés felé vette az irányt, amikor az Magyar Nemzeti Bank (MNB) közölte, hogy az általa szigorúan követett adószűrt maginflációs index a márciusi évtizedes csúcsot jelentő 3,5 százalékról 3,4-re lassult, s ezzel hat hónap után először enyhült az árnövekedési nyomás. A két jelzés ellentmondott egymásnak, bár az adószűrt inflációt egyszeri hatás (a repülőjegyárak csökkenése) is befolyásolta.

Viszonylag ritka alkalom, hogy ilyen jól megfigyelhető, hogy a devizakurzust nemcsak a konkrét monetáris politikai döntések, hanem az azokat elemezni kívánó szakemberek, kereskedők és a gazdasági szereplők előretekintő várakozása is mozgatja. Ez pedig akár órák alatt is változhat két ambivalens adat hatására.

A márciusi jegybanki kamatemeléssel kiadott kommentár azt hangsúlyozta, hogy egyszeri döntésről van szó, a monetáris politika továbbra is laza és támogató marad. Akkor a „laza hangvételű szigorításra” nagyot gyengült a hazai deviza. Az erőteljesebb szigorítást váró véleményezők gyakran hivatkoznak a lehetséges másodkörös hatásokra. Az elmélet szerint ekkor a növekvő inflációt toleráló monetáris politika hatására leértékelődik az árfolyam, ez erősíti az inflációs várakozásokat, amelyek a bérek növekedésén keresztül az infláció további emelkedését eredményezhetik.

Az MNB politikája, kommunikációja és a külső környezet gyengélkedése mellett számos tényező befolyásolta a forintárfolyam alakulását: többek közt a külső egyensúlyi mutatók, a devizatartalék mértéke, a piaci hangulat, a devizapiaci nettó pozíciók alakulása és a deviza technikai képe.

Nem lehet elmenni az Európai Uniótól érkező támogatások – amelyek néhány évben elérték a GDP 4 százalékát – hatása mellett sem. Az MNB lapunknak elküldött magyarázata szerint „az állam az euróban kapott EU-transzfereket a jegybanknál váltja át közvetlenül – a devizapiacokon kívül – forintra, ami a devizatartalékok, a gazdaság külföldi eszközeinek emelkedésével jár. Az átváltás piaci árfolyamon történik az állam és az MNB között, ugyanakkor ezek a tranzakciók a devizapiaci folyamatokat nem érintik.”

A külső egyensúlyi mutatók – különösen a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg többlete – éveken át stabil támaszt adtak a devizának. Azonban a többlet az utóbbi időszakban érdemben apadt. Az MNB áprilisi statisztikái szerint a külkereskedelmi mérleg többlete az idei év elejére a GDP 5 százaléka alá esett, ami nyolcéves negatív rekord. Ez a mutató 2016 negyedik negyedévében még 10 százalékos volt.

A folyó fizetési mérlegünk is pozitív még, bár a többlet itt is folyamatosan csökken. Tavaly év végére a GDP 0,5 százalékára esett a szufficit, ami nagyjából hatéves mélypont, pedig 2016 végén még elérte a 6 százalékot. Az egyenleg romlását alapvetően az árumérleg okozza, egyrészt az emelkedő olajárak rontják a cserearányt, másrészt az import lényegesen gyorsabban nő az exportnál a hazai beruházási és fogyasztási boom miatt.

A külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg többlete így már egyre kevésbé képes támaszt adni a forint euróval szembeni keresztárfolyamának: mindkét tényező – a kamatfolyamatok mellett – hozzájárulhatott, hogy három éven át tartó sávozás után 2017 második fél évéhez képest 5 százalékos mínuszban van az árfolyam.

A piaci hangulat és spekuláció is nagymértékben alakítja a deviza jegyzését. Március végén és április elején 100 milliárd forintot meghaladó shortpozíciót építettek ki a külföldi befektetők a forint ellen. Ez inkább a jegybanki kommunikációra adott választ, nem pedig az általános, globális kockázatvállaló piaci hangulatot tükrözi.

Fontos szempont, hogy a forint iránti rövid távú kereskedési érdeklődés is csökkent a likviditás szűkülésével és a szabályozás szigorodásával párhuzamosan. A legtöbb befektetési bank és alapkezelő már nem egy csomagban kezeli a forintot a török lírával vagy az argentin pezóval. Így a kisebb mértékű fejlődő piaci tőkekivonások kevésbé gyengítik a devizát.