Sínre tennék a British Steelt a vevőjelöltek

Aggódik a Network Rail, a brit vasúthálózat üzemeltetője és fejlesztője a British Steel (BS) fizetőképtelensége miatt. Az állami kézben lévő pályafenntartónak ugyanis kritikus fontosságú a második legnagyobb brit acélipari társaság síngyártó kapacitása, ezért vételi ajánlatot tett az ahhoz szükséges eszközökre. A BS évi százezer tonna sínt szállít a Network Rail megrendelésére, tehát régi és megbecsült vevőjéről van szó. A Daily Telegraph úgy tudja, a Network Rail ajánlata kiterjed a sínmegmunkáló központokra és a raktárhálózatra is.

A vasúti cég azonban nincsen egyedül, hiszen eddig nyolcvanan nyertek bepillantást a BS könyveibe azután, hogy május 22-én elrendelték a felszámolását. A lépést az előzte meg, hogy a céget három éve az indiai Tata Steeltől megvásárló Greybull Capital befektetőcsoport nem tudott további forrásokat bevonni a veszteséges vállalat további működtetéséhez. A Network Railnél saját bebiztosításukra tettek ajánlatot a síngyártó üzemre, és leszögezték, hogy kényszerből merészkednek idegen terepre, sokkal szerencsésebb lenne, ha valaki egyben venné meg a BS-t, amelynek ők a törzsvevői maradnának. A BS-nél ötezer dolgozó szemléli aggódva a cég felszámolásáról érkező híreket. A vállalat a vasút mellett az építőipar számára készít vas- és acélszerkezeteket.

A Reuters banki és iparági forrásokból úgy értesült, hogy kilenc vevőjelölt jelentkezett a felszámolónál a hét végi határidőig, de jóval kevesebben adhatnak be közülük konkrét ajánlatot. Sajtóhírek szerint a cég egészére egyetlen vevő sem pályázik, ugyanis az utóbbi évek során elmaradt fejlesztések akkora tőkét igényelnek, hogy azt az acéliparban érdekelt társaságok a jelenlegi világpiaci környezetben aligha vállalnák, a veszteséges termelés fenntartása viszont értelmetlen. Még akkor is minimális az esély a British Steel túlélésére, ha a vevő a modernizálási kötelezettség vállalásával, jelképes összegért juthatna hozzá.

Nem jelképes, hanem 6,4 milliárd dolláros összeget fizet a Brookfield Asset Management és partnere, a szingapúri vagyonalap (GIC) az amerikai Genesee & Wyoming (G&W) vasúttársaságért, és kétmilliárdos adósságukat is átvállalják. Utóbbi az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, az Egyesült Királyságban és a Benelux államokban 25 ezer kilométernyi saját tulajdonú regionális vasútvonalat üzemeltet, 3,3 ezer kilométernyit pedig bérel és hasznosít, döntően a teherfuvarozás számára. A G&W könnyű felvásárlási célponttá vált, miután az utóbbi időben megvásárolt vonalak fenntartási és fejlesztési költségei elszálltak, s ezt a plusztételt nem tudták érvényesíteni az áraikban. A megrendelések is visszaestek, elsősorban az ömlesztettáru-szállítás területén, ugyanis a szénfelhasználás gyorsan csökken az Egyesült Államokban, és a mezőgazdasági terményekből is kevesebbet kell a kikötőkbe szállítani, amióta az amerikai–kínai vámvita tart. Bár a cég anyagi helyzete stabil, bevételei és nyeresége a lehetőségeihez képest szerényebb ütemben gyarapodnak, és a helyzet gyors javulására nem lehet számítani.

Ezt használja ki az olcsón megszerezhető és felfuttatható vállalatok felvásárlására szakosodott kanadai Brookfield, amely a GIC-vel együtt készpénzben 112 dollárt kínál részvényenként, ez 12 százalékos prémium az 5,7 milliárd dollár piaci értékű G&W pénteki záróárához képest. A Brookfield Magyarországon sem ismeretlen, a torontói székhelyű társaság tavaly vette meg 13 milliárd dollárért az itteni üzemekkel is rendelkező Johnson Controls autóipari beszállító akkumulátorgyártó üzletágát, amely májustól Clarios néven folytatja tevékenységét.

A G&W 120 elemből álló regionális hálózatának legnagyobb előnye, hogy fekvése miatt csak azon keresztül lehet árut eljuttatni például egy szénbányából a kikötőbe.