Elnökválasztási kampányév előtt a részvénypiac

Kiss Mónika | Már kevesebb mint egy év van hátra az amerikai elnökválasztás időpontjáig, 2020. november 3-ig, a szűken vett kampány idején gyakoribb, hogy emelkednek a tőzsdék. Egyrészt az ígéretek időszaka ez, másrészt az épp kormányrúdnál álló párt igyekszik minél jobb színben feltüntetni a gazdaság állapotát. A The Balance statisztikája szerint az elmúlt 23 választási ciklusból 1928 óta csak négy hozott negatív részvénypiaci hozamot a választás előtti évben. Egy 2010-es tanulmány arra jutott, hogy historikusan a legtöbbet ígérő stratégia az, ha az elnöki ciklus második évének októberében nyitjuk meg és a negyedik év végén, decemberben zárjuk a pozíciókat.

Mielőtt valaki túlzott jelentőséget tulajdonítana a múltbeli teljesítményeknek, érdemes rámutatni, hogy mindkét Obama-elnöki periódus első két éve kiemelkedő teljesítményt hozott a részvénypiacon, és Donald Trump színre lépésének első éve is különösen erősre sikerült. Az is figyelmeztető jel, hogy a négy negatív hozamú évből kettő 2000 utánra datálható. A 2008-as Obama kontra McCain kampányban a jelzáloghitel-piaci válság szolgált ijesztő háttérként, az S&P 500 index teljesítménye 38 százalékkal csökkent. 2000-ben pedig a Bush kontra Gore csata alatt, a dotcombuborék szétpukkadásakor esett 9,1 százalékkal az index.

Nem jutunk sokkal messzebbre vivő következtetésekre akkor sem, ha a hatalmon lévő elnök politikai teljesítményét a részvénypiaci teljesítménnyel próbáljuk azonosítani. A Bloomberg összeállítása szerint ez olyan kísérlet, mint a csipszet a tápanyagtartalma miatt fogyasztani: értelmetlen ugyan, de nehéz megállni. Ha az S&P 500 index osztalékokkal kiigazított reálhozama szerint állítjuk sorba az elnököket, az irányításuk alatti első három évben elért teljesítmény alapján, akkor Donald Trump épp csak lecsúszik a dobogós helyről 44,3 százalékos indexemelkedéssel. Érdemes azonban megjegyezni, hogy Harry Truman és Lyndon Johnson különleges helyzetben, elődjeik halála után és nem is négy évre vették át az ország vezetését, ezért a statisztika torzít.

Természetesen a részvénypiac és a reálgazdaság nem azonos, egyikre sincs közvetlen befolyása az elnöknek, és a szerencse is nagy szerepet játszik a teljesítményben. Azonban ha a minden tudományos alapot nélkülöző összehasonlítást kampánycélokon kívül is használni szeretnénk, akkor látszik, hogy a trumpi időszak kezdetét fémjelző adócsökkentési hatásokat még mindig nem homályosította el a kereskedelmi háborús intézkedések negatív következménye.

A részvényindex-teljesítmények nem az adott gazdaság állapotát tükrözik, hanem azt a vélekedést, amelyet a befektetők a nyilvánosan kereskedett vállalatok állapotáról és jövőjéről kialakítottak. A nagy indexek egy további torzító faktort is tartalmaznak: inkább a megavállalatok jelenlegi és feltételezett lehetőségeit árazzák, a kisebb kapitalizációjú részvények hatása eltörpül.